„Szabadság a rabsággal szemben, függetlenség a megszállás ellen, magyar hazafiak a kommunisták ellenében” – sorolta a szónok, aki később ehhez azt is hozzátette: ezeregyszáz év beleégette már annyira magát a DNS-ünkbe, hogy tudjuk: „itt, a Kárpát-medencében a szabadságért mindennap harcolnunk kell újra meg újra”. S mire idáig elértünk, azt is felmérhettük, hogy ebben a szabadságvízióban a szabadság lényegének megragadása valóban egy eszme és egy sorsvállalás megdicsőülése lehetett. Ezeréves távlatokban is, s a nekünk mindmáig szellemi otthont nyújtó Kárpát-medence történelmi teljességében is.

Sok elemző sok minden mást is kiemelhet még 1956 soros évfordulójának ünnepi szónoklatait bemutatva. De legyen nekünk elég ennyi. Hogy ezt látva is eldönthessük, mi az a számunkra otthonos szellemi tér, amelyben a szavak szabadságharca minket győzelemre vezethet.

Elfogadva azt a történelmi feladatunkat, hogy újra mi legyünk az a Dávid, akit jobb, ha elkerül a Góliát.

Borítókép: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán