„Erősből, ugye tudják, a paprika jó, a forint nem” – így érvelt a gyenge árfolyam mellett Gyurcsány Ferenc 2004-ben. Ezt így indokolta: „Miután Magyarország közös vagyonának növekedését kizárólag belső piacaira nem alapozhatja, és termékeinek, szolgáltatásainak jelentős részét külföldön kell értékesítenie, az adásvétel sikere elsősorban azon múlik, hogy az ellenértékül kifizetett euróért, dollárért minél több forintot kapjon”. Lefordítva: „ócsította” a forintot.
Ez a mondat mindent elárul a magyarországi baloldalról. A többi között azt, hogy ez a csapat nyomaiban sem tartalmazza a baloldal értékeit. Globalista helytartókról van szó, minden számít és minden fontosabb, mint az ország, a nemzet és az emberek. Ezt nyugodtan nevezhetjük hazaárulásnak. Miért? Mert nem lehet akkor a forint gyengítése mellett érvelni, amikor a lakosság kezd belefulladni a devizahitelekbe. És ez az ördögi folyamat akkor kezdett kialakulni. Ment a mese ezerrel, a magára hagyott nép pedig besétált a verembe.
Százezrek estek bele az adósságcsapdába, miután a 2002-es hatalomváltás után a balliberális kormány felszámolta a Fidesztől megörökölt lakástámogatási rendszert. Az más kérdés, hogy a kormánytagok utána még sebtiben kihasználták a lehetőséget, majd arról kezdtek beszélni, hogy a korábbi otthonteremtési támogatás fenntarthatatlan. Jakab Péter, a Jobbik elnöke idézte most vissza a letűnt politika gátlástalanságát, amikor úgy élt az Orbán-kormány adta lehetőségekkel, hogy közben diktatúrát kiáltott. Hát igen, parizerből nem lehet várat építeni, nem fénylik a Piros Arany. Jól tette, hogy felvette a csokot, több tízezer család is élt vele. Nála az erkölcsi kamat több, mint amennyit a bank ráterhel. Kormányváltás esetén azonban ettől is el lehet búcsúzni.
A devizahitelezés elengedése volt az egyik legnagyobb bűn, ami kilátástalan helyzetbe taszította az adósokat. Mindazokat, akik hittek a bankoknak, akik hittek az ügynökeiknek, mert azt feltételezték, hogy a kormányzat megadja mindehhez a védelmet. Nem így volt. A balliberális hatalom felégetett mindent a saját érdekeinek oltárán. És elég vastag a bőr az arcon, hogy most az elszegényedés ellen emelje fel a hangját. Nemzetközi mérce alapján lehet leírni, hogy hazudnak! Tény: a szegénység kockázatának kitett személyek aránya 31,5 százalékról 17,7 százalékra csökkent 2010 és 2019 között! Az uniós átlag 21 százalék. Ma már ismerjük a tavalyi számokat is. A múlt évben az egész világot megtépázta a koronavírus-járvány, kényszerűen leálltak a munkahelyek, megfagyott az élet. Ez az arány minimálisan nőtt az elmúlt évben. Akkor, amikor a legnagyobb volt a baj.
Megszorítások nélkül érjük el azt a növekedést, ami soha nem látott támogatáshoz juttatja a fiatalokat, a gyermekes családokat és az időseket. Nem kell fizetni a 25 év alatti munkavállalóknak személyi jövedelemadót, a nyugdíjasok nyolcvanezer forintnyi prémiumot kapnak, míg a családok visszakapják az idén befizetett adójukat. Ingyenes a tankönyv, az állam állja a nagycsaládosok gyermekétkeztetésének költségeit, miközben az is eldőlt, hogy a minimálbér összege januártól kétszázezer forintra emelkedik. Ha a kormány ellopja a pénzt, akkor miből tellene mindenre? Az is biztos, hogy 2010 előtt ilyen juttatásokra nem jutott pénz. Vajon miért nem?
Arról szólnak a hírek, hogy a főváros vezetése a Városházát is dobra verné. Ha kormányon lennének, legszívesebben a Parlamentet is eladnák, hogy egyről a kettőre jussanak. Európai Egyesült Államok vagy Magyarország? Jövő áprilisban a választók kezében lesz a döntés.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: MTI/Földi Imre)
