Mi pedig határozottan úgy látjuk, hogy kenyér és kalács lesz. Ellenben hosszasan tűnődtünk, és kínzó balsejtelmeink nyomán feltámadt bennünk a gondolat: nem inkább Márki-Zayt kellene kezelni közösségi összefogással, ahelyett, hogy a magyar kormányba mártogatják a tőrt? Tényleg senkit sem zavar, hogy ennek az embernek a kommunisták és a nácik jó partnerek, szívesen képviseli őket? Nem ez a probléma, hanem az, hogy a magyar kormány megvédi a családokat, elzavarja az óvodákból az önjelölt perverzeket, kiáll a hagyományos, normális világ mellett?

Persze, hogy ez a gond. A többi csak baráti tűz. Igyekeznek hátba lőni bennünket. Pusztán baráti, szövetségesi szeretetből, humánusan.

Most lesz majd egy kis hangoskodás jogállamisági ügyben. Az unió intézményeiben persze, eljárásilag az is fél évig tart, mire szereznek maguknak egy hosszú kávét. A magyar és a lengyel ügy tehát tisztességesen elhúzódik, aztán valaki majd mindent szépen kiszámol, és amikor a veszteség mértéke felötlik bennük, szépen békén hagyják mindkét országot. Ott, Ukrajna határán, ahol mellesleg nagyon nagy szükségük volna most baráti támogatásra.

Már csak szövetségesi barátságunkról, demokratikus érzületünkről kell biztosítanunk az unió döntéshozóit. Hiszen Cicero is meghagyta nekünk: a barátság első törvénye, hogy barátainktól tisztességes dolgot kérjünk, s barátság címén csak tisztességes dolgot tegyünk egymással.

Legyünk – de főleg: legyenek ők – csak emberek egyszerűen, nem szükséges örökké harapdálni a kígyó farkát. 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)