Az ókori görögök Apollón isten két tulajdonságát külön elnevezéssel illették: a Phoibos ragyogót jelent, maga az Apollón pedig pusztítót. Nem véletlen az sem, hogy két szent állata a vakítóan tiszta hattyú és a kegyetlen farkas. Apollón tehát, aki az emberek világától talán legtávolabbi isten, teljességgel más dimenzió, más forma, egyszerre szelíd és vad természetű. Ami nagyjából azt jelenti, hogy a bennünk lévő erőt, dinamikát jóra és rosszra is használhatjuk. Ahogyan Apollón isteni lénye is egyidejűleg hordozza a hattyút és a farkast.

Régi mese, régi mese… Hősök és árulók, bölcsek és balgák. És annyira nem mindegy, hogy a bennünk lévő adottságokat mire használjuk. Hogy hazafiak vagy hazátlanok leszünk, maradunk.

Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Teknős Miklós)