Magyarország a Magyarországon élőké. Csak ők dönthetnek a saját sorsukról. Nem az ukrán politikusok, nem a külföldi hekkerek, nem az offshore cégek mögül elővicsorító adathalászlovagok, akik még annyira sem méltatják a magyar választópolgárokat, hogy legalább érthető magyarsággal küldözgessék a kéretlen üzeneteiket, és nem is az amerikai tanácsadók, akik ha kell, fizikailag is inzultálják a Márki-Zay ellen felszólalókat. Az ukrán elnök és a magyar baloldali miniszterelnök-jelölt szerepét lehet, hogy ugyanazok írják, lehet, hogy ugyanazok a producerei is a szereplésükkel készült szappanoperának, de valamiben nagyon tévedtek. A magyarokkal nem jó lóra tettek. A magyarok nem szeretik ezt az előadást, nem szeretik, ha idegen hatalmak akarják nekik megmondani, merre van az előre. És a magyarok nem hülyék, nem tudatlanok, nem ostobák, nem trágyával etetett gombák, nem aberráltak, ahogyan Márki-Zay és tanácsadói hiszik. Átlátnak a szitán. A magyarok még az ellenzéktől is azt várják, hogy ha az ukrán elnök, vagy az amerikai, a brüsszeli elit a hazát támadja, akkor álljanak a haza mellé. De pontosan látják, hogy ahogyan a baloldali kijáróemberek pár gyurcsányi piros pontért elárulják egymást is, úgy árulják el az országot ezek a semmirekellők a hatalomért, néhány washingtoni, brüsszeli piros pontért.

Zelenszkij elnök az ukrán nép szolgája – a hírek szerint. Ezt majd eldöntik az ukrán emberek. Nekünk nincs dolgunk vele. Nekünk a hazai bitang emberekkel van dolgunk. És egyetlen egy dolgunk maradt már csak: április 3-án, vasárnap, a választáson minél többen ordítsuk jó hangosan és erősen a fülükbe: alászolgája, gazemberek!

Borítókép: Márki-Zay Péter, hat ellenzéki párt közös miniszterelnök-jelöltje (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)