A mondást továbbgondolva a bajban, veszélyhelyzetben ismerszik meg mindenkinek az igazi arca. A szemforgató módon szeretetországról papoló, ám gyűlölettel átitatott álbaloldali koalíciónak egyetlen olyan javaslata sincs, ami ne a katasztrófába vinné az országot.

Írnánk, hogy elég csak a programjukat nézni, mit akarnak művelni az általuk itt hagyott romokból felépített országgal. De nem tudjuk megtenni, mivel még programjuk sincs, néhány héttel a választás előtt. Vagy ha van valami, azt úgy lehet leírni, hogy az internacionalista elkötelezettség minden – a magyar nép semmi. A rendszerváltozás után azzal a hazug jelmondattal házaltak, hogy a szakértelem kerüljön kormányra. Mára még saját csaliszlogenjüket is sutba vágták, s már nem is titkos, hanem nyílt ügynökként az vallják: nehogy a szakértelem legyen kormányon. Már nyíltan büszkélkednek azzal, hogy jelöltjeik diploma, végzettség nélkül is kormányképesek. Mint zsák a foltját, megtalálták a miniszterelnök-jelöltjüket, aki állítólagos közgazdászként az adónemeket is keveri, és a járadék és járulék közötti különbséget sem ismeri. Azt mondhatja erre a nép: ha ilyen a legkülönb közülük, milyen a többi? Az illető plakátjain az olvasható: Csak felfelé. Ami viszont minden globalizmusimádó megnyilvánulásából kiolvasható: Csak lefelé.

Borítókép: MTI/Koszticsák Szilárd