A mostani választás fényesen igazolta, hogy ők ott, a túloldalon még ennyi katasztrófa után sem értik a lényeget. Hogy a hülye elméleteik helyett szembejött velük a valóság április 3-án. Hogy amit közvéleménynek hittek, néhány asztaltársaság belközönsége csupán. Hogy vidéken kétszer jártak életükben, nemhogy Zalalövőn és Battonyán, de még Lágymányoson és Újpesten is eltévednének, olyan remekül ismerik az országot. Hogy a világhálós kommentek szerintük máris szavazatok, szerintünk meg nem, és arra sem figyeltek fel, hogy aki ordít, annak a demokrácia szabálykönyve szerint nem ér háromszor annyit a szavazata, mint aki csendben és méltósággal ikszel a szavazólapon. Nem kérdezik meg azt sem, milyen szakmai hitele maradt azoknak a közvélemény-kutató barátaiknak, akik egészen urnazárásig hitegették őket győzelemmel. Kellett volna valamit mondaniuk a bőbeszédű Márki-Zaynak már menet közben is, hogy térjen észhez, ahogyan az orosz–ukrán háborúról is meg kellett volna fogalmazniuk legalább egyetlen épkézláb üzenetet. Végezetül arról sem gondolkodtak el, hogy a választás csapatszervezési kérdés is. Ha megyényi területeken tűntek el a baloldali pártok, ha egyszerűen rém kellemetlen, hogy az ember hozzájuk tartozik, és már alig akadnak lelkes aktivisták, plakátragasztók, szervezők, akkor valamit nagyon újra illene gondolniuk.
De addig nem jutottak el, hogy a nagy csóklászásban felajánlanák, örökre szakítanak a közélettel. Hogy valamennyi pártjuk vezetése, megrendülve az eredménytelenségtől, levonja a konzekvenciát, és átadja a helyét ártatlanabb, fiatalabb, hívőbb politikusoknak. Rig Lajos visszament mentőzni, de Gyurcsány, Dobrev, Jakab, Tóth és a többiek pont úgy tesznek, mintha csak baleset történt volna, a váltókat ügyesen visszaállítják, majd folytatódik minden következmények nélkül.
Végtelenül szomorú történet ez. Nem nekik, nem nekünk, hanem Magyarországnak. A kormány tehetségtelen és alkalmatlan baloldali politikusokkal néz szembe, semmi nem változik, nem alakul, nem javul. Magyarország náluk többet érdemel. Nem valamilyen oldaliság, hanem az elemi tisztesség nevében el kellene takarodniuk végleg a magánélet ösvényei felé, hiszen sorozatosan buktak nem kicsit, hanem bődületeset.
Miután a bevételük biztos, pártbeli hatalmuk adott, marad a csóklászás a következő választásig is. Így az újabb kormányzati kétharmad ugyanolyan realitás, mint az elmúlt négy alkalommal.
Nem mondom, remek stratégia.
Borítókép: Márki-Zay Péter a Hódmezővásárhelyi Szent István Általános Iskolában kialakított szavazókörben, ahol családtagjai társaságában adta le szavazatát az országgyűlési választáson 2022. április 3-án (Fotó: MTI/Rosta Tibor)
