Három héttel a Fidesz–KDNP negyedik kétharmados választási győzelme, ellenzéki szemszögből az újabb – ezúttal talán a legsúlyosabb – vereség után a baloldal még mindig nem érti, hogy miről szól a népképviseleti demokrácia. Ez persze nem meglepő, hiszen magát a népet sem értik, mert nem ismerik, és nem is igazán kíváncsiak rá. A választópolgárokra puszta voksautomataként tekintenek, akiknek a támogatását négyévente meg kell nyerni valamilyen módon: ígéretekkel, hazugságokkal vagy egyszerűen csak azzal a megfellebbezhetetlen érvvel, hogy ők képviselik a „haladást”. Aztán eljön a választás napja, és kiderül, hogy a nép nem kért belőlük, amire az a baloldal válasza, hogy ostobák az emberek, egyébként is diktatúra van, sőt még a nap is szembe sütött, esőben pedig nem szeretnek szavazni a híveik.
De nem sokáig sopánkodtak a lánglelkű demokratáink, gyorsan kitalálták a megoldást: bojkottálni kell a parlamentet, ahová a rájuk voksoló közel kétmillió ember azért küldte őket, hogy ott majd képviseljék őket, vagyis a nép egy részét. Mert ugye ezt jelenti a parlamentáris demokrácia, a népképviselet elve. Úgy látszik, a hazai baloldal annyira elhitte a saját 12 éve hangoztatott propagandáját a diktatúráról, hogy elfelejtették, mi a kötelessége egy parlamenti mandátumot szerzett képviselőnek. Valószínűbb azonban, hogy egyszerűen képtelen felnőni a demokrácia alapvető normáihoz és az őket megválasztó néphez, mert fogalmuk sincs arról, hogy mit kezdjenek a mandátumukkal, se dolgozni, se gondolkodni nem szeretnek. Ahogy egykor Talleyrand mondta a Bourbonokról: semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek.
