Európa jövője nem a szürke masszában van, amelyet a gazemberek akarnak látni, az identitás nélküli, múltjukat letagadó, euroangolul beszélő tömegekben, akik Lisszabontól Bukarestig a hagymázas rémálmokban betöltik az utcákat. A nemzetek élnek és élni is fognak. Befogadnak embereket, akik bármilyen oknál fogva bekopognak az ajtón, s nem csak egy utat tesznek meg a metrón, bizonyítandó új hazájuk iránti odaadásukat. Ez is a szívben dől el. Hazát váltani szinte lehetetlen.
Az Orbán Viktor által említett poszt-Nyugat döntéshozói azonban nem így gondolkodnak. A metamorfózis már lezajlott, a gondolatokat már gúzsba köti a politikai korrektség pókhálója, a másként gondolkodónak nem osztanak lapot a zeniten rég túlbukó közösségben. Onnan már nincs út felfelé, a sajtó együtt szajkózza a liberális, megdönthetetlen eszmék jelszavait, nácit gyanítva minden bokorban, minden filmben, minden sportpályán, minden iskolában. A szabadság megfogalmazása is nehézkes. Mert minden demokratikus vívmányt eltorzított a gazdagság és az értékek megcsúfolása, a könnyű és gazdag élet megölte a lelkeket, kiüresítette a demokráciát, nevetség tárgyává korcsosította a tekintélyt. Németország, Franciaország vagy Spanyolország nem ugyanaz, az uralkodó, nyugat-európai elmélet viszont azt tartja, hogy igen, a szürke-szivárványos massza oda költözik, ahová akar, hiszen nincs kultúra, legfeljebb a múzeumokban, ahová diákoknak és nyugdíjasoknak mindössze öt euró a belépő. Családi jegy nincs, ne vicceljünk.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!