Orbán Viktor az Isten háta mögötti kis keleti országból a republikánus nacionalisták világítótornya lett – írta a minap a The New York Timesban a lap közép- és kelet-európai irodájának vezetője, Andrew Higgins. A szerző szerint a magyar kormányfő most kényelmetlen helyzetbe került, mert az uniós pénzek miatt „levett kalappal kell az eurokraták elé járulnia, hogy kolduljon”. Micsoda? Koldulni? Eddig úgy tudtuk, hogy a különböző uniós pénzek a szerződésekben lefektetett szabályok szerint: járnak.
Nem kell értük kuncsorogni, „koldulni”. Sokáig így is működött ez, különösen a baloldali kormányok idején, amikor semmi probléma nem volt az „európai értékekkel”, a jogállammal, de különösen nem a korrupcióval. Gyurcsányék az Európai Bizottság szeme láttára akár a fél országot ellophatták volna, ők szégyenlősen fordították el a fejüket, rosszabb esetben cinkostársként hallgatták el a gazdaság, a költségvetés valódi állapotát. Most pedig úgy tűnik, egy olyan klub tagjai vagyunk, amelyiknek ugyan megfizettük a tagsági díját, de míg a többiek ezért esznek-isznak, élvezik a tagság előnyeit, nekünk pluszban különféle kunsztokat kell bemutatnunk mindezekért: tüzes kardot nyelni, lángot lehelni deres ágra, bukfencezés közben tányérokat pörgetni, s ha mindezt a békesség kedvéért megtesszük, az sem elég. Igen, igen, mondják, de a tányérokat nem jobbra, hanem balra kellett volna pörgetni, de még ezenkívül ugyanezt hátraszaltó közben is csináljuk meg.
De hogyan is állunk ezzel a „koldulással”? A magyar kormány az uniós költségvetési pénzekkel, a helyreállítási alappal vagy a jogállamisági eljárással kapcsolatban elment a falig. Amit a bizottság kért tőlünk, azt teljesítettük, teljesítjük. Kompromisszumokat kötöttünk, jogszabályokat módosítottunk és módosítunk, elfogadtunk olyan kifogásokat is, amelyeket más országok esetében nem hánytorgatnak fel, nekünk igen. Nem azért, mert koldulnunk kell, hanem azért, mert ebben az elhúzódó háborús válságban jobb a békesség, jobb a megegyezés. Most olyan helyzetben vannak a bizottsággal való tárgyalások, hogy akár ma alá lehetne írni a megállapodásokat. Jogilag nem is nagyon tehetne mást az EB. Hogy aláírják-e? Abban nem vagyok biztos.
