És itt van még nekünk a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció, amelyik azon igyekszik, hogy mindenkit maga alá gyűrjön a baloldalon, hogy csak ők maradhassanak. Csak egy maradhat, mint a Hegylakóban, s el is képzelem Gyurcsány Ferencet, amint a Szemlő-hegyen kiáll a sötét éjszakába, s felüvölt, amikor pártja megszerez valakit egykori szövetségesei közül. A Momentumról is ejtsünk szót, amely egyesekben egykor nagy reményeket keltett, de mára pont olyan lett, mint egykori pártelnökének a megzuhanyoztatott elektromos rollere: kiégett, zárlatos ócskavas, aminek a gazdái még azon tanakodnak, kicseréljék-e az akkumulátort, vagy hagyják a fenébe az egészet.
Itt vannak tehát nekünk ezek a többnyire tagság és szavazók nélküli álpártok, amelyek nem egy tál lencséért, de már a tálért is eladnák az elveiket, de már elveik sincsenek. A baloldal pártjai felé a semmi közelít. És ez így van jól.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke (b8) és a párt vezetői a Himnuszt éneklik a pártelnök 16. évértékelő beszéde után Budapesten, a Sofitel Hotelben 2020. február 9-én (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
