Kissinger szavainak a volt amerikai külügyminiszter tekintélyén túl is súlyuk van. Úgy képzeljük, nem csak azért írt egy angol lapba, hogy felvehessen érte pár száz font honoráriumot. Hanem üzenni akart, például a pukkancs Zelenszkijnek, aki az univerzum közepének képzeli magát. Divattá vált ugyanis annak tagadása, hogy az ukrajnai háború túlmutat a regionális konfliktuson, a Kovács házaspár civakodásán. Pedig bőven túlmutat rajta. Ukrajna már régen összeomlott volna, ha az Egyesült Államok nem lenne a protektora, Washington nyomában pedig egyesek ne jelentkeztek volna buzgó étekfogónak. Hacsak nem akarnak további százezres emberveszteséget, az ukránoknak maguknak kell majd eldönteniük, hogy tárgyalóasztalhoz ülnek-e Putyinnal, illetve milyen engedményt tesznek. Az amerikaiaknak pedig, tetszik vagy sem, beleszólásuk van abba, hogy mi történjék: fegyvereik és tanácsadóik nélkül az ukránok puszta kézzel vehetnék fel a harcot az orosz medvével. Jól szuperál ugyan a szovjet gyártmányú Tocska rakétájuk, ám terület-visszafoglalásra kevéssé hatékony.

A játékelmélet néven futó intellektuális gyakorlat azt teszi mérlegre, kinek mi az érdeke. Mi belefáradtunk az elmúlt tíz hónapba, bedurrantanánk karácsonyra a kályhába, nem kérünk gázársapkát. Vannak, akik a végelszámolásra készítik már a szereplőket.

Borítókép: Ukrán katonák egy 203 milliméteres Pion önjáró löveggel támadják az orosz állásokat a kelet-ukrajnai Donyecki területen fekvő Bahmut közelében 2022. december 16-án (Fotó: MTI/AP/Libkos)