Szorgos honatyáink és -anyáink leadták vagyonbevallásukat, leltárazták házaikat, nyaralóikat, autóikat, értékes aranyhörcsögeiket és egyéb kütyüiket, hogy aztán, mint akik jól végezték dolgukat, szállásukra, munkalakásukra, illetve zsidó honfitársainktól zabrált villájukba hajtassanak. Ez idáig rendben is volna. Ám aki alaposabban szemügyre vette az alaphírt, annak föltűnhetett, hogy a képviselők ismét a magyar vagyonnyilatkozati rendszert használták. Holott tavaly augusztusban már átálltunk az állítólag szédületesen haladó, jogállami, fékes-ellensúlyos uniós rendszerre. Most akkor mi a bánatért tértünk vissza a korábbihoz? – kérdezhetik, akik nem követik napi szinten a végstádiumos brüsszeli dörgedelmeket.
Elmesélem. Brüsszel évekkel ezelőtt jelezte, hogy szerintük nem jó a magyar vagyonnyilatkozati rendszer. Hogy miért nem, miközben a miénk Európa legszigorúbbja (szigorúbb, mint az Európai Parlamenté!), azt épkézláb érvekkel, tényekkel nemigen támasztották alá. Nem jó, és kész – ez volt a mondókájuk lényege. Majd helyi kihelyezett tagozatukkal, a honi dollárbaloldallal kánonban elkezdték követelni, hogy haladéktalanul változtassuk meg a szabályozást. Mert ha nem, akkor elveszik a nekünk járó pénzeket, uniós szavazati jogunkat, térdre leszünk kényszerítve és a többi.
Arról is hazudoztak egy sort, hogy a (szerintük) súlyos magyar korrupciós helyzet összefügg a (szerintük) katasztrofális vagyonnyilatkozati rendszerünkkel.
Az Orbán-kormány először próbált észérvekkel zöldágra vergődni a bürokratákkal. Aztán észlelték, hogy erre oly csekély az esély, mint hogy Szabó Tímea egy pillanatra abbahagyja az artikulátlan üvöltést. Ezért végül úgy döntöttek: rendben, akkor vezessük be a brüsszeli módszert, ha ez kell nekik – a sajátjukba csak nem kötnek bele sms-es Ursuláék.
És tavaly júliusban a magyar Országgyűlés elfogadta az új rendszert, ami egy az egyben olyan, mint az európai parlamenti.
Aki azt képzelte, erre majd befogják a lepénylesőjüket, netán megdicsérnek bennünket, amiért legalább e téren fölzárkózunk hozzájuk, az nem ezen a bolygón él. Ekkor ugyanis rázendítettek, hogy az EP-s szabályozás visszalépés, mivel még komolyabb korrupciós kockázatokat jelent. Hogy micsoda? Az ő szabályozásuk korrupciós kockázatokat rejt? Az lehetetlen! Ők nem olyanok! Azaz mégiscsak. Ahol hónapokon-éveken keresztül olyan balos bűnszervezetek működhetnek háborítatlanul, mint Eva Kailié; ahol büntetlenül lehet eurómilliárdos vakcinaszerződést sms-ben lezsírozni; ahol a gyógyszergyártó egyenesen az uniós biztos számlájára utalja a kenőpénzt, mégsem vágják dutyiba; és ahol következmények nélkül marad, hogy egy belga titkosügynök jelentése szerint Reynders uniós biztost megvesztegették Kongóban – nos, egy ilyen züllött dagonyában bármi megtörténhet. És meg is történik.
