Királyhelmec környékén kora középkori szegénység tombol megannyi településen, olykor éhséglázadások törnek ki, az egymást követő szlovák kormányok pedig láthatóan képtelenek rendezni a többségi nemzet és a cigányság viszonyát. A szép Pozsony vagy a nemes Kassa külső részén ugyanolyan otromba lakótelepek húzódnak, mint bárhol a posztszocialista térségben. Veretes szegénység tombol Szlovákia más részein is, alacsony fizetésekkel, elvándorló munkaerővel, százezrek, milliók számára kilátástalan életkörülményekkel. Szlovákia tehát nem csodaország, gazdagnak és sikeresnek csak az vélheti, aki szerint régen üzembe helyezett autó-összeszerelő üzemek jelzik egy nemzeti gazdaság színvonalát. Mi mégsem esnénk bele abba a csapdába, hogy másra szórjuk a sarat, már csak azért sem, mert a felvidéki magyarok aktuális helyzetétől eltekintve nem vagyunk felelősek azért, ami ott történik. Nem mondott ilyesmit Orbán Viktor sem. Mindösszesen arra bátorkodott célozni, hogy a globalizmus a cseh politikai elitet foglyul ejtette, Szlovákia billeg, a visegrádiak közül Lengyelország és Magyarország tartja a frontot. Vagy ez talán nem igaz? Hozhat nemzeti érdekeinek megfelelő döntést a prágai és a pozsonyi kormány, vagy akad bőségesen külső kényszer, amelyre hazánk nemzet mond, ők viszont lelkesen kipipálják a brüsszeli és washingtoni kívánságlista pontjait?

Szlovák szövetségeseinknek érdemes volna arról is ­elgondolkodniuk, hogy Magyarország emelkedő pályára lépett 2010 után, és ha nincs a Covid és az ukrajnai háború, már a mostaninál is előbbre tartanánk. Annak a korszaknak pedig vége, amikor a budapesti kormány félve, közömbösen fordult el a Kárpát-medencei magyarság gondjaitól, bajaitól. Mi nagyon is komolyan gondoljuk, hogy a szlovákiai magyar kisebbség életét közösen kell rendeznünk, alakítanunk, segítenünk, pusztán azért, mert ez jogunk és kötelességünk. Pozsonyban meg kellene érteni, hogy például Észak-Írország ügyeibe nem véletlenül szól bele Dublin, ahogyan az is teljesen normális, ha Szlovákia jogot formál arra, hogy a békéscsabai, szarvasi szlovákság jogait, kulturális emelkedését, életlehetőségeit segítse.

Mindez magától értetődik az egységesülő Európában.

A gond valójában az, ha ebbe a monolit gyűlöletkampányba belerokkan Szlovákia, majd újra lelki és jogi határokat emelnek szlovákok és magyarok közé. Rossz történeti tapasztalataink miatt mi a nyitottság hívei vagyunk. Álláspontunk politikai, gazdasági, erkölcsi szempontból helyes és üdvözlendő. Ha pedig valaki nem fogadja el, hogy már réges-régen lehullottak a közép-európai államok között tornyosuló falak, az 1945-ben él, nem 2023-ban. Ennek az alapigazságnak a megértése elsősorban önérdek, mert aki gyűlöletet szít az együttműködés helyett, és a globalistáknak átadja tartós megőrzésre a hazáját, leginkább a saját sorsát pecsételi meg.

Borítókép: Orbán Viktor kormányfő beszéde Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban (Fotó: Bach Máté)