Véget ért az idei Tranzit fesztivál Tihanyban, a nemzeti-konzervatív oldal egyik fontos szellemi seregszemléje. A 2009-es indulásnál még egy nagyobb baráti társaságnyian, alig százan voltak a helyszínen – idén már több ezren, az interneten keresztül pedig legalább 650 ezren nézték a közéleti előadásokat, vitákat. Ahogyan a szervezők írják: „Szép lassan a Tranzit rendezvénysorozat Magyarország legnagyobb közéleti rendezvénysorozatává vált.” Minden bizonnyal a legtöbben Orbán Viktor miniszterelnökre voltak kíváncsiak, aki pénteken nemcsak a cövekként álló kétharmadról beszélt, hanem arról is: „Egyetlen esetben nem tűnik el, amibe születtünk, a magyar nyelv, a magyar kultúra és vele a legalább 1100 éves magyar államiság története, valamint az a lehetőség, hogy magyarrá váljanak a gyermekeink sok ezer évre: ha mi fenntartjuk.” Továbbá:
Minél inkább olyan emberek születnek és nőnek fel Magyarországon, akik azt gondolják, hogy magyarnak lenni egy: jó, kettő: fantasztikus, három: kivételes, négy: kötelesség adódik belőle, amit jó teljesíteni, jó szolgálni a hazát, akkor sokan leszünk.
Kötelesség és szolgálat: két szó, amelytől a liberálisok sikítófrászt kapnak – tudniillik szerintük az embernek csak jogai lehetnek, kötelessége egy darab sem. Gyanítom, a „legalább 1100 éves magyar államiság” kiszóláson is kérődznek majd egy sort, miután fölfogták. Szent Istvánt sem szenvedhetik, nemhogy Árpádot meg a turulos szittyákat.
Dehogy volt nekünk államunk István előtt, csupán rablóbanda-hálózatunk, azzal vertük véletlenül tönkre 907-ben az elűzésünkre küldött (jogállami normákat betartó) százezres európai sereget Pozsonynál.
Valami ilyesmit írnak majd az Orbán-beszédről, azt hiszem.
A Tranzitban az is jó, hogy nem visszhangkamra: nemcsak a meghívott jobboldali szónokok mondhatják el a magukét, hanem a balosok is (már amelyikük odamerészkedik). Amit aztán előadnak (például Ujhelyi István), az újfent megerősít minden épelméjű embert abban, hogy ezekre csak akkor szabad Magyarországot bízni, ha végleg le akarjuk húzni a rolót.
Tehát volt Tranzit. Előtte meg volt Tusványos Erdélyben. Meg MCC Feszt Esztergomban. Politika, kultúra, továbbá szórakozás, evés-ivás. Ami még összeköti ezeket: mindegyik nemzeti, konzervatív értékrendű fesztivál – persze nem csak jobboldaliaknak.
Úgy tűnik, a nemzeti oldal mostanra alaposan megszervezte magát. Nemcsak médiát növesztett, illetve vásárolt magának (Medgyessy Péter miniszterelnök 2002-es „jó tanácsát” megfogadva), hanem fesztiválokat szervez, gondoskodik szürkeállományának utánpótlásáról (Mathias Corvinus Collegium, Századvég Politikai Iskola satöbbi). Több lábon áll, gondolkodik, tervei vannak.
Mindeközben mi van odaát? Mit csinál a magyarországi baloldal? Fesztivált például nem. Hacsak azt nem tekintjük fesztiválnak, hogy néhány sápkóros momentumos egy-két hetente fölrollerozik a Várba építési kordont bontani, rendőrökkel dulakodni, majd elfáradván a füvön piknikezni. Ugyan Jámbor András antifasiszta bandája, a Szikra Mozgalom próbálkozott valami egynapos táborfélével, ám közröhejbe fulladt a dolog, miután csak pár tucatnyian gyűltek össze a Népligetben (a helyi jógázók többen voltak náluk).
Persze kinek szervezzenek fesztivált? A baloldal hátországa gyakorlatilag megszűnt. Médiájuk egy részét dobra verték (erről is a „Zorbán” tehet). A szertárkulcsot átadták Brüsszel–Washingtonnak.
Dollárinfúzió nélkül még aktivistáik sincsenek, nemhogy lelkes híveik. Pártból viszont egyre több van nekik (a minap Jakab pajtás is gründolt egyet).
A jobboldalon pezsgő élet, szellemi erőtér van. A magyarországi baloldalon meg csend és hullaszag.
