Ez pedig teljes tévút. Igenis nagy szükség van Magyarországra, hogy az egyre inkább megcsontosodó Európai Unió fellélegezhessen és vibrálóvá, mozgalmassá, dinamikussá váljon. Szükség van a nemzetekre és a nemzetek különböző nézeteire, csak így lehet sikeres az egyesült Európa. Igen, a magyar kormány soha nem forgott szélkakasként, mindig következetesen kiállt a nemzetek Európája mellett, és mindig biztos volt abban, hogy hosszú távon csak ez a nézet tudja megmenteni az EU-t.
A jelenlegi brüsszeli vezetők a rend bebetonozásában érdekeltek, és valljuk meg, elég ügyesek is abban, hogy elhitetik mindenkivel, náluk feljebb már semmi sincs, és az ő szavuk törvény.
Pedig egyszerű hivatalnokok, akiknek egzisztenciális kérdés, meddig tudják ők diktálni a követendő irányt mindenkinek.
Azzal, hogy Orbán Viktor odamegy Kínába, egyértelművé tette, hogy nem fog parancsolni neki senki sehonnan, s azt is, hogy Magyarország nem hajlandó utasításszerűen rettegni. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, létrejön-e az új világrend, vagy hatalmas háborúk elé nézünk. De lényegében kötelességünk minden képességünket latba vetve harcolni abban a versenyben, amelynek élet a neve. Nem áshatjuk el a tálentumot, hogy mi arra vigyáztunk, nehogy elvesszen a felfordulásban. Magyarországnak fel kell ismernie saját valódi méretét és erejét, hogy szakíthasson ezzel az örökös „kis ország vagyunk” mantrával. Svájc is kicsi, Horvátország is kicsi, ha úgy nézzük, Németország se valami hatalmas, ha összehasonlítjuk Pakisztánnal. A kicsiség lelkiállapot, felülről ránk kényszerített szellemi béklyó. Magyarország bármit megtehet, amit helyesnek vél, és egyáltalán nem kell kikérnie a „nagyok” engedélyét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!