Odakint van egy hatalmas világ. Nem mindenki ismeri ezt fel, hiszen természetesen félelmetesek is lehetnek a távoli, ismeretlen vidékek, az ott élő emberek, s az, hogy nem tudjuk, mit is akarnak. Mert igen, akarnak valamit. Kína és Oroszország is akar valamit, valami olyasmit, ami nem illik bele a meglevő hatalmi koordináta-rendszerbe, vagyis a globális versenyfutásban az élre akar törni. Ez pedig felháborító azok számára, akik azt képzelik, a világ rendjét be lehet betonozni, és az mindörökre megváltoztathatatlan.
A kínaiak Egy övezet, egy út projektje inkább ideológia, mintsem kézzelfogható befektetések hálózata. A kulcsszó feltehetően az együttműködés.
Peking nem úgy látja a világot, ahogy Európa, nem igazán törődik ezekkel a nagy országcsoportosulásokkal, mint az Európai Unió, onnan nézve Spanyolország és Magyarország létezik, még ha el is törpülnek Kína mellett.
Az egész vízió alapja az, hogy nem foglalkozik senki a másik politikai törekvéseivel, kizárólag a kereskedelem hajtja előre a részvevőket. Ezért aztán teljesen értelmetlen politikai rendszerek alapján felosztani, ki tárgyal a pekingi fórumon és ki marad attól távol. Nincs hűségeskü, nincs elvárás. A másik oldalról persze van, Európa és Amerika egyértelműen beosztja, ki hogyan gondolkodik, és ennek megfelelően jár el vele szemben. Azaz aki tárgyal Kínával, az feltehetően ellenség. Aki egyeztet Oroszországgal, az jó eséllyel gazfickó. Ezzel a hozzáállással csak egy kölcsönösen bizalmatlan viszony kialakítása lehetséges. De nyilvánvaló, hogy sokkal jobb erősíteni a távoli vidékek félelmetességét azokban az emberekben, akik versenytársaink lehetnek a kereskedelemben. Kínával természetesen mindenki tárgyal, ahogy Oroszországgal is, a gigászok megkerülhetetlenek. A nyugati törekvés az, hogy a jó üzleteket csak a nagyok kössék meg, a kicsik – köztük Magyarország – pedig inkább rettegjenek Ázsiától, semmi szükség az okoskodásukra.
