Időnként rácsodálkozik a világ, főleg annak politikailag nagyon motivált része, no meg a naiv széplelkek, hogy a politikai folyamatokat valakik irányítják, s nem csak úgy maguktól történnek. A világ első számú machinátorának sajtójában közreadott elemzésből kiderül, hogy Soros György nagyon szeretné Ukrajna EU-csatlakozását, és persze a magyar kormányfő tevékenységét kárhoztatja, amiért ez nem megy olyan simán, ahogy ő azt Amerikából várja. Az ügy persze szövevényes, de azért annyira nem, hogy ne lehetne könnyen átlátni rajta. Ennyi idősen és ennyi pénzzel, no meg az irányítás szenvedélyével megátkozva sok vasat tart a tűzben az „emberbarát és humanista” üzletember. Mint a cikkből kiderül, az EU-t kívülről nézi és nagyon leegyszerűsíti az ott folyó eseményeket, de persze ez is ismerős módszer, komoly elemzést nem olvas el senki, sokkal hatásosabb egy sommás ítéletekkel dobálózó, de a forrás miatt komolyan veendő publicisztika. Az EU Ukrajnával való bővítése a Project Syndicate cikke szerint is amolyan erkölcsi kötelesség, érvek nélkül, egyszerűen azért, mert ez a helyes. Ha így működne a világ, feltehetően már hatezer éve kiirtotta volna magát az emberiség, mert az erkölcsre hivatkozni mindig hazugság. Az erkölcs mögött ugyanis ott húzódik az érdek, amelyet elfednek a szép szavak. Akinek van szeme, azért természetesen látja.
A szokásos plecsniket kiosztja a szerző, miszerint Orbán Viktor szélsőjobboldali populista, Putyin szövetségese és korrupt, ezzel teszi hiteltelenné a magyar kormányfőt, no meg az összes érvet, amelyekkel az ukrán EU-integrációval szemben fel lehet lépni. Mintegy mellékesen az is kiderül, hogy a republikánusok sem állnak teljes mellszélességgel Ukrajna mellett, így feltehetően a törekvések között ott van Joe Biden újrázásának sikerre vitele. A langyos és szabadrablást engedélyező jelenlegi amerikai irányvonal mindig nagyon népszerű volt az olyan nemzetközi játékosok számára, mint Soros. Egyértelműen nem pénzt akar, nem is hatalmat. Leginkább befolyást, mint valami kisgyerek, aki számítógépen játszik világépítőset, és ha úgy dönt, le tudja rombolni a várost, átrakni a határokat, s népeket vándoroltatni ide-oda. A Soros-terv a nagy nemzeti közösségeket bontaná le kis egységekké, ahol az országok helyett a regionális térségek együttműködése volna a fontos, egészen faluszintre lebontva. Ebben Soros György mindig hitt és mindig tett azért, hogy a vaskosan vörös agyrém sikeres legyen. Ehhez persze amerikainak kell lenni, vagy legalábbis el kell hagyni a nemzetek ideáját, hiszen ez a tiritarka emberkísérlet nem fér össze azzal, amit Európában érzünk. Jugoszlávia is csak addig volt működőképes, amíg fogták Moszkvában a gyeplőt és jött a pénz nyugatról, amint szétesett a rendszer, hirtelen szerbek, horvátok, bosnyákok, szlovének, albánok lettek a jugoszlávokból, és egymás torkának ugrottak.
Az Európai Unió jelenlegi elmélete is valami hasonló, vagyis le akarja nyesegetni a nemzeti gondolatot, szigorúan őrködve afölött, hogy ne is jöhessen soha vissza. Ebben a színtelen-szagtalan, vallás, nemzet, kultúra és nyelv nélküli masszában van hely mindenkinek, és leönthető a jóemberkedés émelyítően édeskés cukormázával, hogy a bajor paraszt és a bukaresti professzor is ember, őt magát nézzük, ne a közösségét.
Csakhogy egyetlen ember sem létezik önmagában. Családja van, barátai vannak, rokonai, munkatársai, s igen, nemzete és történelme. Nem lehet elvenni ezeket tőle, ez teszi az embert emberré, a társadalmat társadalommá. Valahol otthon kell lenni, bármit is ígér Soros György vagy az Európai Unió.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)
