Még csak gyülekezett a magányos tömeg, amikor egy szomorú tekintetű fiú érkezett kezében táblával, amin az állt: Támogatják a pedofíliát, alatta pedig kiegészítő felirat vágta a kormánypártiak szemébe a szivárványos fájdalmat: És még ránk is fogják. Én is szomorúan néztem őt. Nem, barátom, nem támogatjuk a pedofíliát, és nem fogunk rátok semmit. Itt a probléma mély gyökere, hogy ezt valakik elhitették veletek, és azóta értetlenül bámuljuk egymást.
Odakint most szörnyek járnak, ezzel a címmel szerveződött a szépen hangzó akció. Vajon tudták azok az ezrek, akikre hatással volt a hívó szó, hogy a szörnyek sokszor öltenek mosolygós, bűbájos álarcot? Tudták, hogy kik valójában azok, akik pártsemleges szeánszra hívták őket hangzatos lózungok szajkózásával?
Egy korábbi momentumos aktivista, egy nemrég még szélsőbaloldali utcai provokátorként kétes hírnevet szerző amerikai zsoldos, és megannyi szélsőségesen kormányellenes megmondóember, akiknek jelentős hányada vállaltan LMBTQ-propagandista.
Utóbbival nincs semmi probléma, ha felnőttek között tobzódnak, bár a gyermekeinkért való kiállás hitelességét picit árnyalja az a tény, hogy nekik nincs és soha nem is lesz senkijük, akit a szörnyetegnek hazudott politikai ellenfeleik bármiben is fenyegetni tudnának. Ám ennél is fontosabb, hogy hiába maradtak otthon a pártzászlók, az utóbbi időkben az ellenzéktől megtanult ostoba szövegek mind beépültek az ellenállók érvrendszerébe. Ahelyett, hogy a gyermekvédelmi törvényt a pedofília és a homoszexualitás összemosásával vádolnák a posztkommunista baloldalhoz hasonlóan, elgondolkodhatnának azon, miért változtak volna pedofilsimogatóvá annak készítői és elfogadói, sőt még támogatóik is akkor, amikor a köztársasági elnök kegyelmet adott egy nem pedofil, de kétségkívül pedofil bűnügy érintettjeként elítélt, büntetésének java részét már letöltő embernek.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!