Kivételesen nem mondható el a hazai porondon, hogy következmények nélküli lenne a baloldal a hatalmas választási lebőgés után. Csak úgy cikáznak a hírek vezetőik lemondásáról. Még a felsorolásuk is kezdi feszegetni egy szolidabb terjedelmű cikk határait. Lemondott a Momentum elnöke, Donáth Anna, bedobta a törülközőt a Kunhalmi Ágnes–Komjáthi Imre társelnöki páros az MSZP éléről. Gyöngyösi Márton Jobbik-elnök nem mondott ugyan le ígéretének megfelelően, ám a tisztújítás a küszöbön áll. A Párbeszéd nevű, mikroszkóppal sem észlelhető pártfikcióban szintén szembenéztek a méretes kudarccal: „kongresszust” tartottak, ahol viszont megerősítették az eddigi társelnököket, Szabó Rebekát és Barabás Richárdot. Megnyugtató, hogy azért van, ahol elégedettek a borzalmas teljesítménnyel.
Egy, csak egy legény maradt talpon a vidéken, ameddig a szem ellát a puszta ellenzéki téren: Gyurcsány Ferenc őfőméltósága, a DK felséges ura és parancsolója, akinek természetesen most sem fordul meg a fejében, hogy neki személy szerint bármilyen konzekvenciát le kellene vonnia a választási zakóból, ami a vereség fokát tekintve immár egy télikabáttal is felér.
De hát kezd körvonalazódni egy újabb keletű politológiai igazság: egy pártvezető lemondhat, de a szektavezér soha. Gyurcsánynak amúgy sem túl lemondós a természete. Amikor a fél országot végigverő 2006-os ámokfutása, állami rendőrterrorja nyomán a nemzet elsöprő többsége várta a távozását, akkor sem ingott meg saját maga imádatában. Miért tenné most egy kis eredménytöpörödés után? Mit neki vereség, amikor már a cipőjét kell levennie, hogy összeszámolja, hányadszorra porolják el különböző országos megméretéseken? Motyorgott ugyan valamit a választás után, amiből sejthető: még ő is felfogta, hogy nem győzedelmeskedtek. Mindazonáltal nem valószerű, hogy meglepetésre feltűnő pártbeli kritikusai, illetve például volt pártvezető társa, „Kell még valamit mondanom” Ildikó ajánlásait a magába nézésre, pláne a kalapvételre megszívlelné. Feltehetően megint afelé veszi az irányt, hogy az emberek a DK, illetve a szépen szélsőségesedő baloldal felé azt mondták: hatékonyabban, még határozottabban kell képviselniük a demokratikus értékeket. Az sem zavarja nyilván, hogy már nem csupán egy volt SZDSZ-es államtitkár igazítja helyre azzal, hogy „Nem azt mondták Feri, hanem hogy menj a p…csába”, hanem saját elborult pszichéjű szektaklientúráján kívül szinte mindenki.
