Orbán Viktor egyhetes, rendkívül intenzív békemissziója az egész világsajtót megdöbbentette és felkavarta azokat a politikusokat, akik el sem tudták képzelni, hogy nem mindenki úgy gondolkodik, ahogy ők. Napról napra reagáltak az EU vezetői, a tagállamok mindent mindig jobban tudó irányítói, szakértők és szerencselovagok, léhűtők és megmagyarázóemberek, hogy valójában mit is akar Orbán Viktor. Mert ők átlátnak a szitán.
Mindenesetre tény, hogy a magyar kormányfő egy nap alatt találkozott Joe Biden amerikai elnökkel és Donald Trumppal, aki eggyel korábban volt a Fehér Ház lakója, és jó eséllyel novemberben újrázni tud. A CNN is azt akarta megtudni Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztertől, miért támogatja Magyarország Donald Trumpot. Ezeket összegezve megállapítható, hogy a magyar kormányfő világpolitikai tényező, nemcsak az számít, amit mond, de már az is, hogy hová utazik, sőt lassan az is, hogyan mosolyog. Mert a liberális nemzetközi elit láthatóan nem tud vele mit kezdeni. Más az a koordinátarendszer, amelyben Orbán Viktor dolgozik, mások a motivációi, így képtelenek kezelni a törekvéseit, csak sommásan azt mondják rá: populista.
Ez az a siserahad, amelynek az a feladata, hogy a feketét fehérnek mutassa be a választóknak Amerikában és Európában. Joe Biden állítólag nagyon jó elnök volt, s most is nagyon jó, ő maga mondta, hogy nincs is nála jobb. Pedig már négy éve is aggasztóan törékeny volt, inkább csak eljátszotta a vezetőt, semmint irányított. Becsületére legyen mondva, kibírta a négy évet, de a napnál világosabb, hogy az egészsége megkopott, nem képes stabilan fenntartani a figyelmét, s naponta bakizik nagyon fontos ügyekben. Ez még akkor is súlyos volna, ha nem volna kampányhajrá. A koncentráció hiánya látványos Bidennél, a kamerák előtt szinte borítékolható, hogy hibázni fog, így jelenleg egyetlen érvet tudnak felhozni mellette a demokraták, azt, hogy ő nem Trump. Mert a volt elnököt ördöggé maszkírozta a liberális sajtó, akivel riogatni lehet a gyerekeket, a feketéket, az ázsiaiakat, a homoszexuálisokat, a zöldeket és a vegánokat, azokat, akik önmagukat a fejlődés és nyitottság apostolainak tartják. Pedig Trump nem ördög és az ő négyéves ciklusa egyáltalán nem hozott vészt Amerikára és a világra. Csak annyi történt, hogy az ő időszaka alatt nem ezek a felsorolt emberek voltak a húsosfazék közvetlen közelében, vagy legalábbis kicsit kisebb volt a kanaluk, mint azt megszokták. Azért sajnálni akkor se kellett őket.
Elvtársaik Európában ugyanilyen gondokkal küzdenek, amikor a mindenféle reformtól ódzkodó európai elit jövőjét vizsgálják. A nagyon sokszor lesajnált és mindennek elmondott Orbán Viktor azért csak össze tudott toborozni egy elvi alapokon álló és dinamikus frakciót az Európai Parlamentben, s nem próbált beilleszkedni a meglévő struktúrába, amolyan megtűrt tagként. A változás elkezdődött, látványos, hogy a magyar miniszterelnök tudja, mit akar, és még nagyon sok kártya van a kezében, amelyeket nem játszott ki. Ettől pedig az egész liberális elit tart. Mert akárhogy is nézzük, a békemisszió nagyon látványos része sikerrel járt, a lendület egyértelmű, ahogy a riadalom is. A kulcs itt is a munka, vagyis nem csupán annyi történt, hogy Orbán Viktor elutazott bizonyos vezetőkhöz, és lefotózták a kézfogásukat. A háttérmunka nem látszik, csak a végeredmény. Az a bizonyos háttérmunka hoz eredményt, legyen szó akár belpolitikáról, diplomáciáról vagy az ország gazdasági irányításáról. Célratörő, tudatos munkával tényleg csodát lehet tenni.
