A fehér, heteroszexuális, felekezetéhez többé-kevésbé még kapcsolódó, ám anyagi javakban általában nem dúskáló vidéki ember meg néz, mint a moziban, és nem ismer rá a saját országára. Felteszi a kérdést, hol is van az ő helye a jövő társadalmában. Az ilyen amerikaiakkal mi nem nagyon találkozunk. De Sarah Jessica Parker sem a Szex és New Yorkból, mert nem velük megy randira. Az ilyen amerikaiak megismeréséhez inkább J. D. Vance, Trump alelnöke magyarul is megjelent könyvét, a Vidéki balladát érdemes elolvasni (vagy megnézni annak filmváltozatát), mert Vance ebből az egyszerű háttérből származik. Jó választás volt az ezüstkanállal a szájában született Trump mellé.

Harris más közeg. Szülei első generációs bevándorló egyetemi kutatók. Pályája most filmszerűen alakul. De egyelőre nem több egy realityszereplőnél, aki nemrég bukkant elő főnöke árnyékából. A legutóbbi demokrata elnökjelölt, akinek Harrishez hasonlóan az ölébe hullott ez a lehetőség (Hubert Humphreynak hívták), nem tudott élni az alkalommal.