„A szirénák a halál dalát éneklik” – írta szójátékkal (szirénák–szirének) Jeruzsálem mellett élő ismerősöm az Izraelt ért keddi iráni rakétaeső idején. A közösségi oldalára feltöltött fotón egy pincelépcsőn gubbaszt, felesége pedig kénytelen volt abbahagyni az újévi ételek készítését. Most köszöntött ugyanis be a zsidó újév, ahogyan tavaly pedig a Tóra örömünnepére esett a Hamász október 7-i támadása. (Az örömünnep a terroristáké lett, Mózes öt könyve maradt a zsidóságnak és a keresztény világnak.)
A halál dala(i) vándortéma, ki-ki Muszorgszkijtól vagy a Volt egyszer egy vadnyugat harmonikásától is ismerheti. A Közel-Keleten mindenki máshogy dalolja, más és más halottakat sirat és bosszul meg. Tavaly a gázai Hamász véget vetett az addigi (viszonylagos) nyugalomnak – a helyzet persze addig sem volt rózsás –, beszállt a libanoni Hezbollah és a távolból a jemeni lázadók is. E szálak Irán, Izrael első számú ellensége kezében futnak össze. Teherán már korábban is „beköszönt” Izraelbe, de a helyzet a héten különösen kiélezett: lassan egy éve tart már a gázai háború, sok túsz ennyi ideje nem térhetett haza (és egy részük nem is fog élve), a zsidó állam most már nemcsak bombázza Libanont, de szárazföldi hadsereggel is bevonult, miközben Ciszjordánia is tűzfészek palesztin fegyveresekkel és önbíráskodó zsidó telepesekkel.