– Az elmúlt években, egészen 2023-ig folyamatos csökkenés volt az összes létező hajléktalanstatisztikában, amit ismerünk. Ám idén romlott a helyzet – kesergett a köztévé minapi, 48 perc című műsorában. – Van egy negatív irányú változás, aminek az okait még vizsgáljuk, de én azt gondolom, hogy összefüggésben van egyébként azzal a helyzettel, hogy betétdíjasokká váltak bizonyos palackok, és erre kialakult egy társadalmi jelenség. Karácsony Gergely tudományos álláspontja szerint tehát a nehéz sorsú emberek vidékről Budapestre jönnek palackokat guberálni. A PET-palack mint turisztikai vonzerő.
Tudniillik vidéken nemcsak internet, fölvilágosodás és woke-tanok nincsenek, hanem betétdíjas palackok sem. Ahogyan azt a főpolgármester és hívei képzelik: a sötétségben élő magyar parasztság nem PET-palackokból, hanem kizárólag gémeskútból iszik, abban is fürdik.
Bezzeg a kiművelt Budapesten hegyekben állnak az ötvenforintos műanyag palackok és sörösdobozok. Így hát egyfajta belső migráció indult meg Karigeri Budapestjére. Már csak azt nem értem, miért dobálják ki a budapestiek a flakonjaikat. Ennyire stabil és nagy a jólét, hogy nem számít nekik pár ezer forintnyi aprópénz? Vagy dehogy dobálják ki, csupán Karácsony hantázott megint egy hegyeset?
Érdekes, Tarlós István főpolgármestersége idején a hajléktalanok zöme szállókra vonult, aki meg nem, azt odavitték. A közterületi pad, a szökőkútkáva és a bozót ugyanis nem arra való, hogy bárki ott háljon, illetve éljen házas életet.
Toporzékolt is miatta akkor a baloldal. Például Jámbor (Antifa) András és csatolt részei (D. Krisztina). Tiltakoztak, hogy miért kell „erőszakkal” fedél alá vinni szegényeket. Joguk van ott lenni, ahol akarnak. Ha meg épp kőkemény mínuszok vannak, hát hadd fagyjanak meg, ahhoz is joguk van, ugye?
Érdemes belelapozni Karácsony Gergely 2019-es választási ígéretgyűjteményébe („Budapest mindenkié”). Abban a biciklis manöken vállalta: érezhetően csökkenti a közterületi hajléktalanságot, befogadó szolgáltatásokat indít, emeli az ellátó intézmények színvonalát és valódi alternatívát nyújt az utcai élettel szemben. Továbbá új rendszerben folytatja majd a segélyezésüket, hogy kiléphessenek a hajléktalanlétből. Meg ilyeneket is írt: „A lakhatást alapjognak tekintjük, a városnak mindent meg kell tennie a mindenki számára elérhető, megfizethető lakhatás érdekében. (…) A hajléktalan embereket nem büntetni, hanem segíteni kell.” Szóval fűt-fát ígért – az eredményt látjuk. Ő maga hebegi a tévében: nem kevesebb, hanem több lett belőlük. De adjunk neki még öt évet, hátha legközelebb sikerül egy szalmaszálat keresztbe tennie.
Pompásan fészbukozik, cukin mosolyog fő műve, a Blaha-budi előtt vagy épp a bicaján, és az őrületbe kergeti az autósokat a sávlopásaival, a parkolási díjaival és a 30-as tábláival. Egyébre – például értelmes városvezetésre – a jövőben se számítsunk tőle.
