Az okok között természetesen ott van a tehetségtelen vezető, Olaf Scholz, aki soha nem volt képes markánsan irányítani, úgy került a kancellári székbe, hogy jobb híján őt választották. Mert a CDU teljesen kiüresedett Angela Merkel történelmi hosszúságú és katasztrofális végeredményű regnálása idején.
A nemzet nagymamája 16 éve alatt nem csupán arra figyelt, hogy őt senki se tudja megszorongatni az ellenzék oldaláról, de az egész német politikai elitet elsorvasztotta, mint a rossz kertész, aki a gyomok mellett az egészséges növényeket is kiszedi a földből, mert nem bízik benne, hogy később szép lesz a virága.
Angela Merkelen nem is talált fogást senki, majd mikor bejelentette a visszavonulását, kiderült, hogy nincs olyan politikus, aki képes volna határozottan irányba állítani Németországot. Az ideológiavezérelt gazdaságpolitika egyre inkább elhatalmasodott, a termelés helyett eszméket és ideákat kergettek a németek, zöldfordulatról, LMBTQ-jogokról, irányított migrációról ábrándoztak, eközben a koalíció recsegett-ropogott az ellenérdekelt és elődeiknél sokkal tehetségtelenebb vezetők torzsalkodásai következtében.
Mivel az Európai Unió alapvetően egy német projekt, a válságot egész Európa megérezte és közelről végigkövette. Ursula von der Leyen német politikusként, Merkel közeli szövetségeseként került az Európai Bizottság élére, s vitte magával a döntéshozatalt Németországba. Régi szlogen, hogy mikor bármelyik német uniós tisztségviselő azzal érvel, hogy egy bizonyos döntés „európai érdek”, nyugodtan be lehet az európai szót helyettesíteni a némettel. Mert a német kormány álláspontja szerint ők tudják jól, hogyan kell irányítani a kontinentális közösséget, fel se merül, hogy másnak lehet igaza, legyen szó a túlságosan is agilis és állandóan rakoncátlankodó franciákról vagy a lesajnált perifériáról, ahol mi is élünk.
Teljes naivitás azt képzelni, hogy az uniós tisztségviselők felesküdésük pillanatában elveszítik nemzeti identitásukat, és a közjó érdekében dolgoznak, elfeledve, kik küldték őket.
Mert jól szervezett rendszer az Európai Unió, rengetegen keresnek szekérderéknyi pénzt, miközben összevont szemöldökkel keresik a kákán a csomót. Az országok nekik nem jelentenek túl sokat, főleg ezek a vadkeleti később érkezettek, akiknek az ő olvasatukban elképesztően hálásnak kell lenniük, hogy felvették őket az elitbe. A rendszerben ott vannak az amerikai nagykutyák hűséges munkatársai, akik figyelnek arra, nehogy a pénzszivattyú köhögni kezdjen, és folytatódhasson az európai politikai közösség átformálása egy soknemzetiségű, szivárványos, jellegtelen, de nagyon könnyen alakítható gyurmává. Csakhogy papíron minden sokkal könnyebbnek tűnik, mint a valóságban, nem csupán a közösség egyik-másik tagja nem ért mindenben egyet az iránymutatással, de a szívcsakrában, Berlinben is súlyos gondok vannak. Mindenki a másiktól várja a megfelelő döntést, de egy sincs, aki valóban képes volna tisztába tenni a jelenlegi, tétova Németországot. Így aztán menedzselik a válságot, hátha a következő kormány képes lesz tenni valamit, s büszkén mosolyogva megveregetik a saját vállukat a kiváló munka után.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!