Most akkor leleplezem magunkat. Leleplezem a lap szerkesztésének legnagyobb dilemmáját. Hogy tudniillik olykor dönteni szükséges, minek tulajdonítunk éppen – most tessék figyelni – „hírértéket”. Aztán: tessék választani!
Ez a nap éppen úgy indult, mint a többi. Felcihelődött az ember, bejött Pestre, leült a szerkesztőségben. Bekapcsolta a gépet, leszedte a falról az előző napi oldalakat, értekezletet tartott. Aztán gondolt egy nagyot, és maga látott hozzá a holnapi vezércikkhez. És ekkor, mint amikor fáklyafény villan a lápvilágban, hirtelen megvilágosodott előtte, hogy „hírérték”. Tényleg, nézzünk csak utána, ki mivel tölti éppen becses idejét.
Orbán Viktorról nagyjából félóráig olvas az ember új híreket. Azt nyilatkozza például, hogy a jövő a Patriótáké, hiszen ha ők vezetnék Európát, nem lenne „migráció, gendermarháskodás, háború”. Gazdasági ügyekről is szól, például arról, hogy nem a gazdaság teljesítőképessége változik, hanem a forintspekulációval szerezhető pénz mennyisége. És hogy valahol valakik azért rángatják a forintot, mert a forint értékének mozgatásával pénzt lehet keresni. De mire mindezt elolvassuk Orbán Viktortól, ő már Brüsszelből jelentkezik. Itt a Patrióták Európáért képviselőinek körében indítja a napot, majd részt vesz az Európai Unió csúcstalálkozóján, amelyen a soros magyar elnökség végén beszámol a kormány munkájáról is. Közben kiderül, hogy pár napja tárgyalt az Európai Konzervatívok és Reformerek erős emberével, Mateusz Morawiecki volt lengyel miniszterelnökkel is. Valamint látom a hírekből, hazaiakból és külföldiekből egyaránt, hogy a magyar béketervről tovább folynak a viták. Persze minden másról is, rendszerint a szokásos konzumidióta színvonalon (lássunk csak egyetlen híradást: a Financial Times szerint a budai Vár felújítása Orbán Viktor céljait szolgálja. Aha, persze…) Szijjártó Péter közben az ENSZ-ben beszél, a miniszterek pedig végzik a dolgukat, tárgyalnak, utaznak, aláírnak, kezet ráznak. Az ország lázban ég, akad még pár napunk karácsonyig, hasznosan kell tölteni az időt. Ha ugyanis az ember kormánytag (vagy nevezzük inkább felelős politikusnak), mindenre rá kell érnie, hiszen ez a szerződés életre-halálra szól a nemzet szolgálatában.
