Most akkor leleplezem magunkat. Leleplezem a lap szerkesztésének legnagyobb dilemmáját. Hogy tudniillik olykor dönteni szükséges, minek tulajdonítunk éppen – most tessék figyelni – „hírértéket”. Aztán: tessék választani!
Ez a nap éppen úgy indult, mint a többi. Felcihelődött az ember, bejött Pestre, leült a szerkesztőségben. Bekapcsolta a gépet, leszedte a falról az előző napi oldalakat, értekezletet tartott. Aztán gondolt egy nagyot, és maga látott hozzá a holnapi vezércikkhez. És ekkor, mint amikor fáklyafény villan a lápvilágban, hirtelen megvilágosodott előtte, hogy „hírérték”. Tényleg, nézzünk csak utána, ki mivel tölti éppen becses idejét.
Orbán Viktorról nagyjából félóráig olvas az ember új híreket. Azt nyilatkozza például, hogy a jövő a Patriótáké, hiszen ha ők vezetnék Európát, nem lenne „migráció, gendermarháskodás, háború”. Gazdasági ügyekről is szól, például arról, hogy nem a gazdaság teljesítőképessége változik, hanem a forintspekulációval szerezhető pénz mennyisége. És hogy valahol valakik azért rángatják a forintot, mert a forint értékének mozgatásával pénzt lehet keresni. De mire mindezt elolvassuk Orbán Viktortól, ő már Brüsszelből jelentkezik. Itt a Patrióták Európáért képviselőinek körében indítja a napot, majd részt vesz az Európai Unió csúcstalálkozóján, amelyen a soros magyar elnökség végén beszámol a kormány munkájáról is. Közben kiderül, hogy pár napja tárgyalt az Európai Konzervatívok és Reformerek erős emberével, Mateusz Morawiecki volt lengyel miniszterelnökkel is. Valamint látom a hírekből, hazaiakból és külföldiekből egyaránt, hogy a magyar béketervről tovább folynak a viták. Persze minden másról is, rendszerint a szokásos konzumidióta színvonalon (lássunk csak egyetlen híradást: a Financial Times szerint a budai Vár felújítása Orbán Viktor céljait szolgálja. Aha, persze…) Szijjártó Péter közben az ENSZ-ben beszél, a miniszterek pedig végzik a dolgukat, tárgyalnak, utaznak, aláírnak, kezet ráznak. Az ország lázban ég, akad még pár napunk karácsonyig, hasznosan kell tölteni az időt. Ha ugyanis az ember kormánytag (vagy nevezzük inkább felelős politikusnak), mindenre rá kell érnie, hiszen ez a szerződés életre-halálra szól a nemzet szolgálatában.
Ne legyünk azonban igazságtalanok, és nézzük meg, mi történt Magyar Péterrel, hiszen ő is politikus volna papíron.
Magyar Péter remek interjúval készül az ünnepekre, ugyanis a Hvg.hu-nak nyilatkozott. Ebből a tényleg tanulságos, mélyenszántó beszélgetésből kiemelem a legfontosabb üzenetet, amelyet az útmutatásokat jegyzetelő szabad, független és soha el nem kötelezett hvg-s szégyenérzet nélkül publikált. Magyar Péter tehát ezt mondja: „A bíróság bölcsődéjébe jártam, ami a fővárosi bíróság épületében volt, ott lettem szobatiszta.” Nézzük meg továbbá a Hvg.hu éppen vezető anyagának címét is: „A harmincas, negyvenes nők megnyerése az egyik nagy kihívás Magyar Péteréknek.”
Azt szeretném megkérdezni tőletek, nem elfojtva magamban az adventi hangulatot, szóval, tényleg kedvesen: ennyire futja? Hogy ez az ember hol lett szobatiszta, valamint ha végre sikerül felpipiskednie néhány harmincas-negyvenes nő szemmagasságáig, talán észreveszik? Ez volna szerintetek az újságírás? Mert felőlünk nézve pusztán szégyentelen kaserolás, dilettáns propaganda.
Itt tartunk ma. Nem a mi szégyenünk. Gondoltam, mégis szólok, már csak azért is, lássuk, melyik politikus „milyen színvonalon vagánykodik” (vö. Megáll az idő).
És ne feledjük: tessék választani!
