Nagy slamasztikában érzi magát a jelek szerint a Tisza Párt nevű szervezet vezére, ami az infantilis, kamaszosan összevissza kommunikációjának egyre erősebb vargabetűiből mérhető le. Ennek első oka az, hogy az amerikai pénzforrások eldugultak, és világosan kiderült: az új tengerentúli vezetés nem lesz hajlandó anyagilag támogatni a magyarországi baloldali pártokat és sajtójukat. A második ok a hazai támogatottság lassú, de biztos apadása. A harmadik oka az érzékelhető pártvezéri feszültségnek a brüsszeli támogatottság megroggyanása, veszélybe kerülése.
Utóbbit viszont egyértelműen saját maguk idézték elő azzal, hogy nem szavazták meg az Európai Néppárt frakciójának tagjaként az Európai Parlament Ukrajna mellett lándzsát törő szélsőségesen háborúpárti határozatát, csupán nem nyomtak gombot. Ez már önmagában is nehezen emészthető Manfred Weber néppárti frakcióvezető és sleppje számára. A tiszás kamuüstökös azonban erre még rá is tett egy nagy lapáttal azzal, hogy az Európai Parlament vezetőségével egyetemben a néppárt vezetőit is felelősségre vonta azért, hogy a háborúpárti, Ukrajnának gigasegítséget ígérő határozat kezdeményezői között megjelent az ő neve is. Olyan frech, számonkérő, követelőző hangot ütött meg, mint amilyet idehaza szokott a kormánypárti politikusokkal és szimpatizánsokkal szemben.
Roberta Metsola néppárti európai parlamenti elnök és társai láthatóan meghökkentek a hangnemen, hisz ez a durva tónus nem megszokott az EP üléstermében. Nemcsak a józan észnek, hanem az európai parlamenti, biztonsági elemekkel teletűzdelt ügymenetnek is ellentmond, hogy egy képviselő neve a tudta, illetve aláírása nélkül felkerüljön egy ilyen dokumentumra. Úgyhogy nem túl hihető az, hogy a tiszás minicézár az akarata ellenére szerepelt az illusztris névsorban.
Hogy miért nem tartotta mégsem célszerűnek, illetve változtatta meg szándékát nevezett személy az aláírását illetően? Nyilván felvilágosították a tanácsadói, hogy itthon ennek káros következményei lehetnének támogatói amúgy is fogyatkozó létszámára. Így megpróbálja tovább űzni a háborúpárti néppártban a bent is vagyok, de azért kint is vagyok játszmát, ha a hazai látszat keltésére ez tűnik praktikusnak. Csakhogy a sumák csikicsukit nem fogják egykönnyen lenyelni tőle Manfred Weberék, hisz ez a határozat az álkonzervatív pártcsalád alapkritériumait érinti.
Magyar nyilvánvalóan a kóbor és ingadozó polgári szavazók megtévesztésének céljából kerülte nagyrészt a háborús, illetve az EU-val, Ukrajnával kapcsolatos témákat a március 15-i beszédében, helyesebben fröcsögő gyűlöletpartiján. Olyannyira kerülte a brüsszeli témákat, hogy még az európai parlamenti patáliáját sem említette egyetlen árva szóval sem. Éppen ezzel buktatta le magát. Ismerve azt a tulajdonságát, hogy minden vélt sérelmét rögtön a hallgatósága elé tárja felháborodottan, életszerűtlen, hogy arról a komikusan abszurd, fantazmagóriás vádaskodásáról hallgatott, miszerint a fideszes képviselők hamisították volna a határozatra az ő szignóját, de legalábbis ők vettek rá EP-alkalmazottakat a csalásra. Nem is mert belemenni semmilyen részletbe, csak annyit mondott a vele kapcsolatos vádak cáfolatául szánva: „Ne higgyetek annak, amit a fideszes propagandamédiában láttok, hallotok, olvastok.” Hát ennél meggyőzőbb cáfolatról egészen biztosan senki sem hallott…
