Az Amnesty harcias felhívása ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar társadalom nem igényli a pride-ot. Európa ezen térségében még mindig erősen magánügynek számít, hogy ki kit szeret, ahogy az is, hogy ki hogyan szereti a másikat – mondhatni, a melegség kérdése hidegen hagyja az embereket, amíg azt nem akarják ráerőltetni a gyermekekre vagy nem akarják mindenki torkán lenyomni, akárcsak egy cukormázas békát. Az Amnesty sorosista partnereit az sem érdekli, hogy a pride-ellenes törvény a közhiedelemmel ellentétben nem tiltja meg a gyülekezést, ezt jól szemléltetik Hadházy Ákos és a szebb napokat is látott Momentum megmozdulásai az elmúlt hetekben. Ami viszont tilos, az az, hogy a gyülekezés közben mások jogait tiporják a sárba – például a gyerekekét a meztelenül vonagló transzvesztiták vagy a hídfoglalók a dolgozó átlagemberek szabad közlekedési jogát.