Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz – ezt az utóbbi években többször idézett kijelentést Robert Schuman luxemburgi születésű, német–francia kereszténydemokrata politikus tette közel hetven éve az Európai Unió elődjének megalapításakor. Amikor ez a gondolat elhangzott, akkor néhány évvel voltunk a második világháború befejezése után. Európa kettészakadása éppen csak elkezdődött, a kontinens keleti felén gőzerővel folyt a kommunista típusú rendszerek megszilárdítása, a nyugati országokban meg a romok eltakarítását követően a jóléti államok építése indult el.
Schuman aggodalmai akkor kevésbé a Nyugat, mint inkább a Kelet miatt voltak indokoltak. Tudni lehetett ugyanis, hogy a diktatúrákban Isten, így a kereszténység számára nem lesz hely, és csak a kommunista vezetőket illetheti csodálat. Ezzel szemben talán sokan gondolhatták azt, hogy a Nyugaton kibontakozó jólét és szabadság szükségszerűen új lendületet adhat a vallásgyakorlásnak.
A következő évtizedek alatt azonban ennek sokkal inkább az ellenkezője történt, mert miközben a kommunista rendszerek erővel próbálták meg visszaszorítani a hitéletet, többnyire sikertelenül, Nyugaton a rosszul értelmezett szabadság megviselte, sok esetben tönkre is tette a lelkeket. Természeti hasonlattal élve: egy fát is könnyebb elpusztítani, ha elvágjuk a gyökereit, mintha a leveleit, ágait vagdossuk le. Amíg a gyökérzet ép, addig bármekkora a pusztítás, a fa újra képes kihajtani. Ez történt Kelet- és Közép-Európában a kereszténységgel is. A szovjetek elnyomása alatt sínylődő országokban a látható lángokat nem tűrte meg a hatalom, de a felszín alatt nagyon is eleven volt a parázs, és amint lehetséges volt, a tűz új erőre kapott.
Robert Schumannak volt egy másik, korát meghaladó gondolata is, amelyet Gulyás Gergely is idézett tegnap megnyitóbeszédében a Századvég Alapítvány konferenciáján. Franciaország miniszterelnöke és az Európai Parlament későbbi elnöke úgy fogalmazott, hogy a keresztyénüldözés visszahullással fenyeget a demokráciából a barbárságba. Pedig amikor Schuman e gondolatot megfogalmazta, még nem jelentett akkora fenyegetést a migráció, mint most, és az iszlám radikalizmustól sem kellett annyira tartani Európában, mint napjainkban.