Uniós kvóták, újratöltve

Nem kellett több az újabb bevándorláspárti fordulathoz, mint a római kormányválság nagyon is mediterrán rendezése: Giuseppe Conte úgy állt föl a székéből, hogy ülve maradt.

Róma, 2019. szeptember 5. Giuseppe Conte olasz miniszterelnök egy ezüstcsengettyûvel megnyitja az új kabinet elsõ ülését a római kormányfõi rezidencián, a Chigi-palotában 2019. szeptember 5-én. Conte vezetésével megalakult az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a baloldali Demokrata Párt (PD) közös kormánya. MTI/AP/Domenico Stinellis Fotó: Domenico Stinellis

Itt van az ősz, itt van újra: alacsonyan repülnek a migránskvóták. Alighanem Angela Merkel 2015-ös bevándorlós szelfije mellé illeszthetjük a felvételt, amely tanúsítja, 82 – látszólag szerencsés – migránssal a fedélzetén partot ért most az Ocean Viking hajó. A felszín változott, a mély nem: a német Willkommen helyett ma az olasz benvenuti a módi, de a meghívót ugyanúgy az EU merített papírján kézbesítették. Nem kellett több az újabb bevándorláspárti fordulathoz, mint a római kormányválság nagyon is mediterrán rendezése: Giuseppe Conte úgy állt föl a székéből, hogy ülve maradt. Ahogy a jó olasz séf számára parancs a kuncsaft szava, a miniszterelnöknek szemlátomást meg sem kottyan, hogy már nem a jobb-, hanem a baloldal a megbízója. Salvini – a római politika eddigi erős embere – pedig látszólag a margóra szorult, tegnap egy lombardiai nagygyűlésen rendezve be az össznépi bevándorlásellenes gumiszobát.

Az olasz jobboldal visszaszorulásával leporolják a brüsszeli dossziét, és jön vissza, amiről legalább hajnali álmainkban azt hihettük, hogy már a múlté: a kvóta. Igaz – egyes hírek szerint legalábbis –, nem olyan hülyén akarják érvényre juttatni, mint eredetileg. Nem akarják a Düsseldorfba, Hamburgba vágyó – ugyanis, döbbenjünk hatalmasat! –, teljesen racionálisan a már Európába települt rokonaihoz, ismerőseihez igyekvő nigériainak és afgánnak előírni, hogy foglalkozzon inkább rénszarvasokkal Finnország-Hátsón vagy legyen népi táncos Olténia mély bugyraiban.

Nem, ami nem ment kényszerrel, most kipróbáltatik önkéntes alapon. Az új terv értelmében minden tíz migránsból hatot befogadnak a németek, a franciák és az olaszok – ez minden tízből néhányuknak alighanem meg is felel. Ezek ugyanis hagyományos bevándorlási célországok, ellentétben a migráció puszta gondolatától elaléló, ám zord éghajlatú Észak-Európával, illetve az annál naposabb, ám a bevándoroltatástól, népességcserétől fázó kelet-közép-európai országokkal. Példának okáért hazánkkal. Tíz migránsból végül is négy maradna szabad befogadásra. Rájuk kéttucatnyi tagállam jelentkezhetne majd be.

Elnézést, hogy zavargok, de észnél van itt valaki? Legalább négy év elteltével tisztában vagyunk végre azzal, mit jelentett 2015-ben Merkel szelfije? Hogy miként csapódhat le ma pusztán csak Nyugat-Afrikában – a tévéképernyőkön, az okostelefonokon – egy földközi-tengeri meghívólevél? Vagy azzal, hogy az előrejelzések szerint Afrika népessége 2050-re 209 (!) százalékkal nő az ezredfordulóhoz képest, és egyedül Nigéria lakossága 400 millió fölé szökik, a földkerekség harmadik legnépesebb államává emelve az országot? Azzal, hogy több mint negyven magyarországnyi ember él majd ott, miközben már most konfliktusok dúlnak – a ráadásul különböző vallású – állattenyésztők és földművesek között az egyre szűkösebb erőforrásokért? Nem az lenne inkább a megoldás – biankó meghívók helyett –, hogy a fejlett világ a fejlődő országok életviszonyainak javításában vállaljon felelősséget?

Látszólag szerencsés migráns, látszólag a margóra szorult Salvini – írjuk. Nem azt látjuk ugyanis a szebb napokat látott német iparvidéken, Duisburgban, Gelsenkirchenben, Essenben, a Párizs környéki elővárosokban vagy az Európa bevándorlókapujával felérő Marseille-ben, vagy éppen az afrikai csecsebecseárusokkal megszórt olasz strandokon, hogy olyan nagyon eredményesek lettek volna az eddigi bevándoroltatási hullámok. De említhettük volna Bécset – a valamikori császárvárost – is, ahol ma az iskolások több mint fele nem németül beszél otthon. Még egy-két kvóta, és felkötheti a gatyamadzagot Von der Leyen életformavédelmi minisztériuma.