Amikor 1999-ben bemutatkozott az X5-ös mint a bajorok első szabadidő-autója, sokan csak rétegmodellként tekintettek rá. Azonban az X5-ösnek és azóta mindegyik X-típusnak sikerült kilépni a hagyományos sorozatok árnyékából, sőt eljutottunk oda, hogy a nemrégiben leváltott G01-es X3-as eladásai több évben is megelőzték a 3-as értékesítési darabszámait, és ezzel a müncheni márka legkelendőbb autójává vált. Ezért is érdekes, hogy a BMW egy-egy modellváltásnál mennyire bátran meri átírni a sikerrecepteket, főleg a külső dizájn tekintetében. Nagyon úgy tűnik, hogy a formai váltást el tudja fogadni a közönség: az X1-es vagy akár az aktuális 5-ös sorozat sikereiből is látszik,
hiába kritizálják sokan az új formanyelvet, az eladási darabszámok másról árulkodnak.
Amíg az előző X3-as amolyan modern klasszikus, a vadonatúj, G45-ös modell sok szögből egyenesen robotautónak tűnik – megkockáztatom, hogy az újdonság az egyik leginkább technokrata külsejű BMW. Egyenes lemezfelületek határolják a típust, amelyen nemcsak a veséi hatalmasak, hanem a szájszerű hűtőnyílások is jóval hangsúlyosabbak, mint bármelyik korábbi X3-asnál. Miközben a politikai korrektség jegyében az M50-es az egyetlen változat, amelynél nem rejtették el a kipufogóvégeket, a méretnövekedés terén is követi a trendeket. A 4755 mm-es jövevény 34 mm-rel hosszabb elődjénél, amivel igencsak közel került a 17 centivel hosszabb nagytesó X5-öshöz.
Fotó: Stefler Balázs
Egészen más világ fogadja az X3-asba beülőket, mint korábban, ugyanis nem egyszerűen fejlődésről, hanem egy igazi generációváltásról van szó. A hatalmas képernyők miatt kissé rideg hatást kelt a digitális környezet, de a dolgot megmenti a szövetborítású műszerfal, ami némi otthonosságot csempész a beltérbe. Az M-es verzióban a márka szokásához hűen vaskos kormánykereket foghatunk, ami sokak szerint túlzás, szerintem azonban ez már annyira hozzátartozik ezekhez a típusokhoz, mint régen a klasszikus óracsoport. Apropó, óracsoport! A BMW a futurisztikus stílust valamiért nagyon erőlteti a digitális műszeregységnél, szerintem sokan örülnénk neki, ha valamilyen hagyományosabb nézet is választható lenne. Ám az már egyáltalán nem szubjektív, hogy a személyre szabási lehetőségek korlátozottak. Ha egy Mininél egészen különböző grafikákat tud előhívni a vezető, egy sokkal komolyabb BMW-nél ez miért nem magától értetődő? Ugyanakkor nem lehet vitatni, hogy az X3-as fedélzeti rendszere az új operációs rendszerrel elsőrangú, és itt még meghagyták a forgótárcsát is, ami azt jelenti, hogy nem kell mindenáron az érintőképernyőt nyomkodnunk – erre nemcsak kényelmi, hanem biztonsági funkcióként is tekinthetünk.
Bár az anyaghasználat terén néhol visszalépést lehet érezni (például a belső kilincsek és környéke), az X3-as komfortszintjéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.
