Az osztály élsportolója – BMW X3 M50 xDrive teszt

Már megszoktuk az elmúlt években, hogy szinte mindegyik új BMW külseje erősen megosztó. Ez az X3-as harmadik nemzedékére is igaz, ugyanakkor az M50-es topverzió képességei egyértelműen fejfájásra adhatnak okot a vetélytársaknál.

A hatalmas vesékkel és alsó légbeömlőkkel kategóriatársaihoz képest harcias az X3-as megjelenése Fotó: Stefler Balázs

A felmenőhöz viszonyítva sokkal modernebb, de egyúttal hűvösebb hangulatú a beltér
Fotó: Stefler Balázs

Az ülések nemcsak kényelmesek és széles tartományban állíthatók, hanem az ideális üléspozíció felvétele is gyerekjáték, függetlenül attól, hogy mekkora termetűek vagyunk. Használat közben pedig rájön az ember, hogy nem véletlenül ezek a méretű autók a legnépszerűbbek a német prémiumgyártóknál. Ugyanis ezekkel a külméretekkel a parkolás vagy városi közlekedés még semmilyen problémát nem jelent, ám a hátsó sorban két, megtermett felnőtt is elfér, miközben a többnapos családi kiruccanásokhoz elegendő rakteret kapunk. Az 570 literes kapacitás (+20 liter) nem minden, az igényesen kárpitozott bendőben akasztófüleket és hálós tárolót találunk. 

A helykínálat korrekt, ám a kardánalagút jelentősen korlátozza a teret
Fotó: Stefler Balázs

A BMW nem nevel senkit, ők nem akarnak négyhengeres motort lenyomni egy olyan vevőkör torkán, amely a hat hengerért rajong. Így aztán a 20 (208 LE), a 20d (197 LE) és a 30e plug-in hibrid (299 LE) mellett választhatunk 3,0 literes sorhatosokat is. A 40d sem piskóta a 303 lóerős produktumával, ám a kínálatot az M50-es verzió koronázza meg 398 lóerővel. Nem különösebben meglepő, hogy ekkora teljesítménnyel veszettül meg tud indulni, amit inkább amit ki lehet emelni, az a motor selymes járása, a csodás hang és a hajtáslánc kifinomultsága. 

A BMW tényleg tökélyre fejlesztette ezeket a sorhatosokat, a ZF nyolcfokozatú sebességváltója pedig mindig a helyzet magaslatán áll. 

Jókor és észrevétlenül kapcsolgat, és a motorfék hatás is megfelelő, miközben a 48V-os rásegítés miatt start-stop üzemben ugyancsak brillírozik. Ha mégis egy mondatban kellene megfogalmazni a lényeget, akkor azt mondanám, hogy az X3 M50-ben a gázra lépve nem egy rideg családi SUV-ban, hanem egy élő, gépszerű élményt adó tárgyban érezzük magunkat, ami a mai piacon ritkaság. 

Váltóba épített villanymotor teszi takarékosabbá a Miller-ciklus szerint működő hathengerest
Fotó: Stefler Balázs

Az Audi Q5-ösből nincs hathengeres dízel, a Mercedes esetében pedig benzinesből nincs hathengeres változat, szóval a BMW a motorpaletta terén nagyon is feladja a leckét a vetélytársaknak. Az adaptív futómű ugyan a skála feszesebb oldalán áll, a hátsókerék-hangsúlyos 4×4-es rendszerrel és a közvetlen, de nem ideges kormányzásával SUV-s viszonylatban élményautózásra is alkalmas. Csak az elődjéhez képest felszedett kilók árnyékolják be valamelyest az összképet, sajnos el kell fogadnunk, hogy az autók generációváltásról generációváltásra nehezebbek lesznek. 

Az M Shadowline lámpákat alapáron adják az M50-es verzióhoz
Fotó: Stefler Balázs

Az X3-as alapváltozata, a 20 xDrive 22,6 millió forinttól vihető haza, amivel minimálissal drágább a Mercedes GLC bázismodelljénél és egyúttal olcsóbb a mellé párban állítható, szintén vadonatúj Audi Q5-ösnél. Amíg a legnépszerűbb változatoknál tényleg minimális, valójában a vásárlást nem befolyásoló apró különbségek rajzolódnak ki, a kínálat felső pólusán a BMW szerény, de egyértelmű előnybe kerül. Az X3 M50 32,6 millió forintos árához képest 1,8 millió forinttal kerül többe a 367 lóerős Audi SQ5 (3,0 literes, V6-os benzines lágy-hibrid), míg a 434 lóerős Mercedes-AMG GLC 43-hez képest (2,0 literes, soros négyhengeres lágy-hibrid) bő 600 ezer forinttal olcsóbb. Örüljünk, ameddig ilyen hús-vér autók szerepelnek a palettán!