Egy elfeledett úttörő: a Talbot-Matra Rancho története

Európa első crossover-SUV modelljeként tekinthetünk a Ranchóra, mely a Matra tervezőiroda és karosszériaépítő cég zseniális, ám a maga korában meg nem értett kreálmánya volt, és nehezen találta helyét a francia autóipari átrendeződések korában. Napjainkban persze sokan vonzónak tarják a terepes fazonú és tágas, de fronthajtású veteránt, csakhogy alig maradt fenn belőle.

Egy korai verzió, a motorháztetőn Talbot helyett még Simca névvel. Fotó: Matra Automobiles

Máig élő gyerekkori emlékem a nyolcvanas évekből, amikor nyaranta – és gyakran karácsonykor is – az NSZK-ba disszidált nagynéném hazalátogatott a Magyar Népköztársaságba, a közértes rémségekhez képest hihetetlen gasztroélményt nyújtó nyugati csokoládékkal, kakaókkal, rágókkal, üdítőkkel és egyebekkel megpakolva. Ennél már csak akkori autója, a vajszínű Talbot-Matra Rancho váltott ki nagyobb lelkesedést: ujjal mutogattak rá az úton az emberek, amikor pedig parkolt, óriási hátsó terében játszóparadicsomot rendeztünk be az unokatestvéreimmel. 

Kétfelé nyíló csomagtérajtó, felül függesztett hátsó ablaktörlő: csipetnyi első szériás Range Rover-beütés. Fotó: Matra Automobiles

Felnőttként nem lehetett könnyű értelmezni a dobozos IZS és a Lada Niva szerelemgyerekének tűnő, ám ügyes vonalaival és nagy műanyag felületeivel azoknál sokkal modernebbnek tűnő Ranchót. Mint később kiderült, a szegényes Merkúr-kínálat helyett valódi autóválasztékhoz szokott nyugati vásárlók sem igen tudták hová tenni ezt a francia csodát, mely több évtizeddel megelőzte a crossoverek divatját, és így meg nem értett zseni lett – hatévnyi gyártási ideje (1977–1983) alatt mindösszesen 58 ezer darabot tudtak eladni belőle, majd valódi utód nélkül eltűnt.

Bámulatos, milyen terepesre tudták szabni a Simca 1100 ártatlan orrát. Jól állnak neki a sárga francia fényszórók. Fotó: Matra Automobiles

Összkerékhajtás? Még mit nem!

Ez a családi és életmódautónak is szánt érdekesség Simca-Matra Rancho leánykori néven mutatkozott be a publikumnak az 1977. tavaszi Genfi Autószalonon, és nyáron már a szalonokban is állt, Németországban nem is olyan szerény, 18 ezer márkás árcédulával – egy Renault 4 Fourgonette jóval olcsóbb alternatíva volt a portyázó fiataloknak, az igazi Range Rover ugyanakkor csillagászati árat képviselt hozzá képest. Két évvel a bemutatása után átkeresztelték Talbot-Matra Rancho névre, aminek a hátterében a francia autóipar zűrös átalakulásai álltak (lásd a cikk végi keretes írást). 

Készültek limitált szériái is, mint például a síelés szerelmeseit megszólító Davos. Fotó: Matra Automobiles

Érdekes, egyszersmind költséghatékony műszaki alapokra építkeztek a Matra mérnökei: a ferde hátúként Európában nagy számban eladott, de korosodó Simca 1100-asból, pontosabban annak pick-up kiviteléből faragták az új crossovert. A B oszlopig megegyezik vele a Rancho acélkarosszériája, mögötte pedig egy megemelt tetőmagasságú, panoráma oldalablakos műanyag felépítményben folytatódik, melyet hátul osztott (felnyitható üveges, lefelé nyíló alsó szekciójú) csomagtérajtón át lehet megpakolni, méghozzá ledöntött hátsó ülésnél rengeteg csomaggal. 

Már-már furgon: lehajtott hátsó ülésnél hatalmas volt a raktér. Fotó: Matra Automobiles

Antonis Volanis vezető formatervező azonban nem érte be ennyivel: masszív, fekete műanyag lökhárítókat, oldalborításokat és kerékjárat-szélesítéseket készített, a fülke első része fölött szafari-tetőcsomagtartót alakított ki, az orrot pedig gallytörővel és rácsos ködfényszóróval tette marconává. Ám hiába az offorad-optika, a Rancho már enyhe terepen is elvérzett, mert csakis fronthajtással gyártották – igazán kár, hogy a francia 4×4-specialista Dangel nem vette kezelésbe. Sovány vigaszként a Grand Raid csúcskivitelt diffizárral, csörlővel és keresőlámpákkal kínálták.

Látványos volt a Grand Raid a fülke fölötti pótkerékkel, de ez sem igazi terepjáró. Fotó: Matra Automobiles

Alig maradt fenn Talbot-Matra Rancho

Természetesen már a tervezés elején egyértelművé vált, hogy az eredeti 1100-as Poissy-motor kevés lesz a nagyobb tömeghez és homlokfelülethez, ezért a nagyobb Simca és Talbot modellek 1,44 literes négyhengeresét vetették be, egyszerű négyfokozatú kézi váltóval kombinálva. Sajnos 80 lóerővel sem lett igazán fürge a Rancho, emellett a takarékosság sem volt az erőssége. Annak is csalódnia kellett, aki a külsőhöz hasonlóan izgalmas műszerfalra számított, és megbízhatóság terén sem jeleskedett – utóbbi okból, és a két oldalajtó miatt cserélték le anno a németországi rokonok is egy Passat kombira. 

Kissé egyszerűnek és régimódinak tűnt a műszerfal, nem volt alapáras a rádió, illetve a fordulatszámmérő. Fotó: Matra Automobiles

Sok más tulajdonos kezdeti lelkesedése is alábbhagyott néhány évnyi használat után, és amikor továbbadták a Ranchókat, gyakran a munkásautó-szerep jutott számukra osztályrészül. Így az állomány egy része hamar elhasználódott, ráadásul a családi mindenesnek megmaradt példányok sorsát is megtizedelte a súlyos rozsdásodási hajlam. Hiába lenne tehát a mai, SUV-divathoz szokott szemnek kívánatos veterán, alig maradt belőle – én Magyarországon csak egyetlen (zöld, OT-rendszámos) Ranchóval találkoztam, amit évek alatt, több donorból rakott össze a gazdája.

Irány a tengerpart vagy a szafari! Nagyon ritka volt a sátras felépítményű Decouvrable kivitel. Fotó: Matra Automobiles

Jelen pillanatban ez a magyar Talbot-Matra és egy másik, nem korhű, de szépen helyrehozott német autó alkotja a teljes Mobile.de kínálatot, mindkét esetben 15 ezer eurós (hatmillió forint körüli irányáron), ami a ritkaságot, illetve a felújítások munkaigényét és főleg a reménytelen alkatrészhelyzetet tekintve korrekt. Még a francia hirdetési oldalakon is elég gyászos a Rancho-felhozatal, akárcsak az oldtimer-találkozókon és múzeumokban. Így ez a francia különlegesség valódi találkozások helyett Matchboxként vagy a Házibuli című filmből fog megmaradni az autórajongók emlékezetében.

Sok reklámfotóhoz adta magát a Rancho karaktere, de a vadászok szerint kár volt elpuskázni a 4×4-hajtást.  Fotó: Matra Automobiles

Kupétól az egyterűig: a Matra története

Még a német megszállás idején, 1941-ben alapították főleg hadicélokra a Matra vállalatot, mely 1964-ben az Automobiles René Bonnet cég bekebelezése után vált autóipari szereplővé. Utána kis szériában izgalmas, középmotoros sportkocsikat (Djet, 530, Bagheera és Murena) is készített az alapvetően mérnöki irodaként működő Matra Automobiles, mely időközben a Simca partnere lett, majd azon keresztül a Chrysler Europe érdekeltségébe került. Utóbbi a francia és a krónikus beteg angol márkák sokaságával alig több mint egy évtized alatt sem tudott sikeressé válni, ezért 1979-ben felvásárolta a PSA (Peugeot-Citroen) konszern, majd teljesen átalakította. 
Ez bizony a Simca végét és a régi Talbot márkanév átmeneti feltámasztását jelentette, ami természetesen a Matra modellek kínálatát, illetve elnevezését is érintette. A Rancho utódján, egy családi egyterű autón már régóta dolgoztak a mérnökök, de a PSA-fejesek nem láttak benne fantáziát, ezért a kész terveket átvette a Renault, és saját műszaki alapjaihoz adaptálta. Így született meg a zseniális tárkihasználású Espace, mely 1984-től készült a Matra üzemében – ezúttal is a szinte márkavédjegynek számító műanyag felépítménnyel, utódjaival együtt egészen az ezredfordulóig.