Minden hibájával együtt Magyarországon is sok nagycsaládos vagy maszek butikos, zöldséges álma lett volna a farmotoros dízel Transporter, ám ellentétben az NDK-val, ahol a Genexnél devizáért néhányan azért hozzájuthattak, nálunk szinte elérhetetlen álom volt. Így maradtak helyette a tetőcsomagtartós Lada kombik vagy a Barkasok és más szocialista furgonok, egészen a rendszerváltásig, amikor a használt T3-asok óriási számban kezdtek beözönleni az országba. Különösen magas volt a dízelek importaránya, annál is inkább, mert a spórolást sokan háztartási tüzelőolaj (HTO) tankolásával tudták fokozni, melynek hatósági színezése után beköszöntöttek az olajszőkítő évek – így Magyarországon a Transporter 1.6 D-k hírhedt időszak tanúi voltak.
Megfizethető dízelt a népautóba!
Közel ötven ezelőtt a Golf I-ben mutatkozott be a Volkswagen első saját dízelmotorja 1,5 literes lökettérfogattal, és forradalmi újdonságnak számított a kompakt autók piacán. Érdekessége, hogy egy Audi-eredetű benzines (EA827) teljes átdolgozásával született, és 1980-tól már 1,6-osként gyártották (54 LE). Pár hónappal később ez a változat került be némileg lefojtva és nyomatékra hangolva a VW Transporter farába, ám szerény dinamikája miatt 1987-ben újra átdolgozták a szívódízelt, ettől kezdve már 1,7 literes volt (57 LE). E hengerűrtartalom-növekedés nem érintette a kényesebb, de élénkebb és kicsit csendesebb turbós változatokat. Nem kevés T3 hobbiautó tulajdonosa inkább az újabb 1,9 TDI-motor beépítésében látja az ideális megoldást.
Az alábbiakban képeken mutatjuk be a legfőbb T3 karosszériaváltozatokat:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!