veterán autó kisbusz furgon Volkswagen Transporter dízelmotor

Maszekolók ezrei vágytak rá, de csak Barkas jutott helyette

Miután megjelent az étvágytalan dízelmotor a Volkswagen Transporter farában, nagyon megérte útra kelni vele.

2026. 01. 25. 12:49

Amerikában Vanagon néven futott a T3, és csak 1982-ben árusították 1,6-os szívódízellel – sokkolta a nagy benzinesekhez szokott ottani közönséget a gyenge és rezgő gázolajos motor. Fotó: Volkswagen AG

Egy tágas, sokoldalú jármű a Bogár műszaki megoldásaiból kiindulva: az 1950-ben bevezetett VW Transporter világszerte óriási sikert aratott, első két generációja a német gazdasági csoda és az amerikai hippimozgalom szimbolikus járművévé vált. Az 1979-ben gyártásba vett harmadik szériánál (T3) már válaszolni kellett a változó vevői igények és a konkurencia kihívásaira, így sokkal fejlettebb futóművet, illetve nagyobb és szögletesebb karosszériát kapott. Addigra a Passat, a Golf és a Polo bevezetésével végre a népautó-márka egész palettája orrmotoros elrendezésre váltott, és ugyanez érvényes volt a nagyobb LT áruszállítóra is, ám a Transporternél maradtak a hátulra beépített boxer benzinmotoroknál, ráadásul az első években még régimódi léghűtéssel.

Nagy testvére, az 1975-ben bemutatott LT (Lasten-Transporter) furgon vonalvezetését örökölte a T3, de kakukktojásként farmotoros koncepcióval
Fotó: Volkswagen AG

Egyre nagyobb problémát jelentett – pláne az olajválság utáni években - az elődjénél nehezebb T3 haszonjárművek és kisbuszok tetemes fogyasztása; a felmentő seregre 1981 januárjáig kellett várni: bevezették a Golfból ismerős 1,6 literes dízelmotort. Ahhoz, hogy a soros négyhengeres elférjen a lapos boxerek helyén, 50 fokkal jobbra megdöntve, átdolgozott olajteknővel kellett beépíteni, és hosszú csővezetékkel a kocsi orrában elhelyezett vízhűtőhöz kellett kapcsolni. Emiatt egy második, alsó műanyag díszrács jelent meg a frontrészen, ami azonban nem sokáig maradt a gázolajos kiváltsága, 1982-ben ugyanis a boxerek is folyadékhűtésűek lettek (WBX). Nem sokkal később már 50-50 százalék körül alakult a benzinesek és dízelek eladási aránya.

Nagyobb ablakfelületei voltak, mint az előd T2-nek, a csomagtér padlója 16 centivel alacsonyabban húzódott. Széria a jobb oldali tolóajtó
Fotó: Volkswagen AG

Tény, hogy (különösen a kisbuszok hátsó sorában ülők számára) hangos útitárs volt az 1,6-os szívódízel, ráadásul 50 lóerőre korlátozott teljesítménye miatt a legkevésbé sem számított fürgének, amit 110 km/h alatti végsebessége is jelzett, viszont vegyes használatnál beérte 8,5 liter körüli átlagfogyasztással. Érezhetően jobban muzsikált az 1984-ben bevezetett, 70 lóerős turbódízel kivitel, idővel azonban egyre több vásárló kezdett átpártolni az orrmotoros, jobban kihasználható rakterű riválisokhoz (Ford Transit, Toyota Hiace stb.). Végül 1990-ben az utolsó csavarjáig új T4-essel maga a Volkswagen is hasonló koncepcióra váltott.

Egyszerű, de könnyen kezelhető a műszerfal, opcióként szervókormánnyal. A konstrukció miatt a vezető és egy vagy két utasa az első kerék fölött ül
Fotó: Volkswagen AG

Minden hibájával együtt Magyarországon is sok nagycsaládos vagy maszek butikos, zöldséges álma lett volna a farmotoros dízel Transporter, ám ellentétben az NDK-val, ahol a Genexnél devizáért néhányan azért hozzájuthattak, nálunk szinte elérhetetlen álom volt. Így maradtak helyette a tetőcsomagtartós Lada kombik, vagy a Barkasok és más szocialista furgonok, egészen a rendszerváltásig, amikor a használt T3-asok óriási számban kezdtek beözönleni az országba. Különösen magas volt a dízelek importaránya, annál is inkább, mert a spórolást sokan háztartási tüzelőolaj (HTO) tankolásával tudták fokozni, melynek hatósági színezése után beköszöntöttek az olajszőkítő évek – így Magyarországon a Transporter 1.6 D-k hírhedt időszak tanúi voltak.

Bérautóként létezett Magyarországon néhány VW T3 és Peugeot J5 kisbusz is. E képen az új Hungaroring parkolójában állnak 1986-ban
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Megfizethető dízelt a népautóba!

Közel ötven ezelőtt a Golf I.-ben mutatkozott be a Volkswagen első saját dízelmotorja 1,5 literes lökettérfogattal, és forradalmi újdonságnak számított a kompakt autók piacán. Érdekessége, hogy egy Audi-eredetű benzines (EA827) teljes átdolgozásával született, és 1980-tól már 1,6-osként gyártották (54 LE). Pár hónappal később ez a változat került be némileg lefojtva és nyomatékra hangolva a VW Transporter farába, ám szerény dinamikája miatt 1987-ben újra átdolgozták a szívódízelt, ettől kezdve már 1,7 literes volt (57 LE). E hengerűrtartalom-növekedés nem érintette a kényesebb, de élénkebb és kicsit csendesebb turbós változatokat. Nem kevés T3 hobbiautó tulajdonosa inkább az újabb 1,9 TDI motor beépítésében látja az ideális megoldást.