Az eseményen Földházi Erzsébet, az intézet tudományos főmunkatársa azt mondta, 2060-ra a születéskor várható átlagos élettartam nőhet, várhatóan közelít egymáshoz a nők és a férfiak élettartama. Ahhoz, hogy lassuljon a népességcsökkenés üteme, jelentősen növekednie kellene a születendő gyermekek és a bevándorlók számának, illetve az élettartamnak.
Spéder Zsolt, az intézet igazgatója kifejtette: az elmúlt három évben a volt szocialista országok többségében és a nyugat-európai országokban is csökkent a termékenység, ez részben a gazdasági válság következménye. Mint mondta, a magyarokra jellemző, hogy a gyermekvállalás idejét egyre inkább kitolják, folyamatosan nő azoknak a száma, akik 30–35 éves korukig gyermektelenek maradnak. A tervezett és a megszületett gyermekek száma között nagy a különbség, ráadásul terveikben is egyre kevesebb gyermekkel számolnak az emberek – mutatott rá. Mindezek okaként egyebek mellett az iskolai tanulmányok kitolódását, a család és a munka egyre nehezebb összeegyeztethetőségét, a párkapcsolatok törékenységét és az egyre kevesebb házasságkötést említette.
Már nem vagyunk listavezetők öngyilkosságban
Bálint Lajos tudományos főmunkatárs azt mondta, a vezető halálokok hasonlóak, mint a nyugati országokban, de Magyarországon általában korábbi életszakaszban jelentkeznek. Az öngyilkosságok számát tekintve Magyarország már nem világelső, a keletre fekvő egykori szovjet tagállamokban magasabbak az értékek – tette hozzá.
Az öregedéssel kapcsolatban elmondta, az ország északkeleti és délnyugati részén nagyon alacsony az idősek aránya, ennek okaként a halálozási mutatókat és a magas termékenységet jelölte meg. Gödri Irén tudományos főmunkatárs a bevándorlásról szólva kiemelte, hogy hozzájárul a népesedési problémák megoldásához: meg nem állítja ugyan, de mérsékli a népességcsökkenést.
A magyar kivándorlókról kevés az információ, hiszen a rendszerváltozással elhárultak a kivándorlás előli akadályok, a folyamat viszont ellenőrizhetetlenné vált – hangsúlyozta. Kifejtette: az országot hosszabb időre vagy véglegesen elhagyók általában nem jelentik be távozásukat, így nemzetközi vándorlásuk pontos számbavétele máig megoldatlan feladat.