Ez utóbbit az elfogadás után az Országgyűlés elnöke megküldi a köztársasági elnöknek, majd ahogy az alapjogi biztos fogalmaz, „ezt követően a köztársasági elnök dönti el, hogy a normaszöveget aláírja-e, vagy pedig gyakorolja a politikai vagy az alkotmányossági vétó jogát”. Legutóbb pedig Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke jelentette ki, hogy „szólnak érvek azonban amellett is, hogy az alkotmány identitásának gyakorlati megváltoztatását, az alkotmányszöveg és a parlamenti többség gyakorlata közötti ellentmondást és ennek orvosolhatatlanná tételét a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság elé vigye”.
Az elmúlt napokban megsokasodtak az alaptörvény negyedik módosítása kapcsán a hazai és nemzetközi kritikák. A szépszámú kritikus legalább három szempontot figyelmen kívül hagy azonban – írja Mráz Ágoston Sámuel a Nézőpontok blogban.
Álláspontom szerint megtévesztő és szakmai értelemben provokatív minden olyan felvetés, hogy a köztársasági elnök mérlegelési helyzetbe kerül az adott kérdés vonatkozásában. Egyrészt az alaptörvény S cikke kimondja, hogy annak elfogadásához vagy módosításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Miután az ily módon elfogadott alaptörvényt vagy annak módosítását az Országgyűlés elnöke aláírja, és megküldi a köztársasági elnöknek, azt az államfő a kézhezvételétől számított öt napon belül aláírja, és elrendeli a hivatalos lapban való kihirdetését. A rendelkezés egyértelmű, kogens szabály, amely tekintetében az alaptörvény nem enged kibúvót.
A második fontos ok az Alkotmánybíróság intézményi hátterében keresendő. Amikor 1989-ben felállt az első taláros testület, a vonatkozó törvény indoklása kimondta, hogy az Alkotmánybíróság „hatáskörének korlátai folytán nem sérti a parlament szupremációját”, illetve hogy az AB felállításával nem jön létre majd egy „szuperhatalmi fórum”. Az Alkotmánybíróságnak az alkotmány felülvizsgálhatóságáról szóló korai döntései [293/B/1994. AB-végzés, illetve 23/1994. (IV. 29.) AB-végzés] óta töretlen gyakorlata az, hogy az alkotmányi rendelkezések megsemmisítésére, felülvizsgálatára a taláros testület nem jogosult, így sem magának az alkotmánynak, sem az alkotmányt módosító törvényeknek a felülvizsgálatára nem terjed ki a hatásköre. Megjegyzendő, hogy jelen esetben ráadásul az AB által az átmeneti rendelkezések egyes passzusainak formai okokból történő megsemmisítése tekintetében úgynevezett szignalizációs alkotmányvédelmi jogkör alkalmazása kapcsán kimondott kifogások részbeni korrekcióját hajtja végre az alaptörvény negyedik módosítása.
A köztársasági elnök kedden kifejtette: német partnerei nem kaptak kellően pontos tájékoztatást az alaptörvény módosításáról. „Ezt a hiátust igyekeztem pótolni” – mondta Áder János a Guido Westerwelle német külügyminiszterrel, majd Angela Merkellel folytatott megbeszélése után.
Ugyanezen indokok alapján az Alkotmánybíróság az idézett 293/B/1994. AB-végzésében visszautasította az alkotmány módosításáról szóló egyik törvényi rendelkezés alkotmányellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének utólagos vizsgálatát és részleges megsemmisítését. Az AB rögzítette, hogy „az Alkotmánybíróság nem semmisítheti meg [ ] az alkotmány egyetlen rendelkezését sem. Ha valamely rendelkezést az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata az alkotmány előírásai közé iktatott, az az alkotmány részévé vált, fogalmilag sem lehet annak alkotmányellenességét megállapítani” (ABH 1994, 862.)”. Összességében tehát az alaptörvény S cikke – összhangban az alkotmány módosításának vizsgálata tárgyában hozott AB-határozatokkal – világos rendelkezést tartalmaz a köztársasági elnökre nézve. A köztársasági elnöknek – szemben az alaptörvény 6. cikkében foglalt rendelkezésekkel, amelyek szerint a törvények vizsgálata során alkotmányossági vagy politikai vétóval élhet – mérlegelés nélkül alá kell írnia az alaptörvény 4. módosítását.
Sólyom László elnök úr előadó alkotmánybíróként egy kiemelkedő jelentőségű döntésben, a 11/1992. (III. 5.) AB-határozatban még egyetértett azzal, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányozó hatalom akarata ellenére nem állapíthatja meg önmaga számára az alkotmány felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét. A kérdés csupán az, hogy melyik álláspontját gondolta komolyan.
Ifj. Lomnici Zoltán, alkotmányjogász
