Az elemzés egyértelműen megmutatja, hogy az alkotmánymódosítás összhangban van az európai alkotmányossági sztenderdekkel, és jogi szempontból túlzóak voltak azok az állítások, amelyek a demokrácia és a hatalommegosztás végéről beszéltek Magyarországon.
A Külügyminisztérium által felkért alkotmányjogász szakértők a negyedik alaptörvény-módosítás elemeit témakörök szerint csoportosították, és a tizenhét témakört három kategóriába osztották. Az alkotmányjogászok véleménye szerint a témakörök többsége – nyolc – az értelmezési irányok bármelyikének figyelembevételével egyértelműen összeegyeztethető az általuk figyelembe vett európai sztenderdekkel. Hat témakör esetében a szakértők úgy nyilatkoztak, hogy meghatározott értelmezési irányokat követve szintén összeegyeztethetők az európai normákkal. A szakértők három témakör esetében jelezték, hogy a benne foglalt rendelkezések az európai sztenderdekkel összefüggésben aggályosak lehetnek.
Az elemzés azzal a mértékadó hazai szakértői véleményekkel egyező megállapítással indít, hogy tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság csupán formai okokból semmisítette meg az Átmeneti rendelkezések elnevezésű dokumentumot, a benne foglalt rendelkezések átemelése az alaptörvénybe önmagában nem vethet fel alkotmányossági aggályokat.
A házasság fogalmával kapcsolatban kiemelik, hogy nincs olyan európai kötelezettség, amely előírná azt, hogy a házasságot azonos nemű párok között is lehetővé kell tenni.
A módosítások Alkotmánybíróság általi felülvizsgálhatóságával kapcsolatban az alkotmányjogászok megjegyzik, hogy „összehasonlító jogi szempontból világosan kitűnik, hogy az alkotmánymódosítások tartalmának vizsgálata korántsem része a közös európai alkotmányos örökségnek”. Így a tartalmi felülvizsgálhatóság lehetőségét elvben kizáró szabállyal összefüggésben fel sem merülhet az európai normák megsértésének gyanúja.
Az egyházakra vonatkozó elismerési rend alkotmányos alapjaival kapcsolatban azt rögzítik, hogy egyaránt létezik példa a parlament általi elismerésre és arra, hogy a jogorvoslati rendszer végső szintjének maga az Alkotmánybíróság minősül – amilyen az új magyar megoldás is.
A politikai reklámok Európai Bizottság által kifogásolt korlátozásával összefüggésben a szakértők arra hivatkoznak, hogy a magyarhoz rendkívül hasonló szabályozás található több európai országban, és ezek a példák mind kiállták a nemzetközi fórumok, és különösen az Emberi Jogok Európai Bíróságának próbáit.
A felsőoktatási intézmények autonómiájának vizsgálata során arra világítanak rá az elemzésben, hogy ha az intézmények szakmai autonómiája nem szenved csorbát – ezt a magyar szabályozás képes garantálni –, akkor nem kritizálható az intézmények állam általi szigorúbb gazdálkodási felügyelete. A hallgatói szerződéssel kapcsolatban a szakértők véleménye szerint az államilag támogatott felsőoktatásban való részvétel meghatározott idejű hazai munkavállalásához kötése nem sérti a munkavállalás és a letelepedés szabadságát, valamint a szabad mozgás jogát.
Szintén sok vitát váltottak ki a hazai közvéleményben a hajléktalanság kezelésével kapcsolatos kérdések. A szakértők ezzel kapcsolatban elismerik az emberhez méltó lakhatás jogának biztosítását, és felhívják a figyelmet arra, hogy önmagukban az életvitelszerű közterületi tartózkodás visszaszorítását célzó normák sem ellentétesek az európai sztenderdekkel.
Az Alkotmánybíróságot ért változásokkal kapcsolatban a szakértők kifejtették, hogy nagy részüket kifejezetten pozitívnak tartják. A korábbi alkotmánybírósági döntések hatályon kívül helyezését firtató kritikákkal kapcsolatban a következőképpen foglalnak egyértelműen a rendelkezés mellett állást: „nehezen látjuk, hogy milyen jogi érvek szólnának egy olyan norma ellen, amely kifejezi azt a gondolatot, hogy egy új alkotmánynak a korábbival szemben kell érvényesülnie”.
A véleménynyilvánítás szabadságának új típusú értelmezésével kapcsolatban a szakértők úgy látják, hogy amennyiben az egyes megnevezett alapjogok – például az emberi méltóság – védelme érdekében szükséges, akkor európai összehasonlításban nem kifogásolható a véleménynyilvánítási szabadság körének szűkebb meghatározása.
Végezetül az Országos Bírósági Hivatal ügyáthelyezési hatásköréről úgy nyilatkoznak a külföldi szakértők, hogy az intézkedéssel elérni kívánt cél szorosan összefügg az Emberi Jogok Európai Egyezményében meghatározott ügyek ésszerű elbírálásához fűződő joggal, és ha megfelelő, törvényi szintű, objektív garanciákkal biztosítják a hatáskör gyakorlását, úgy az nem sért nemzetközi rendelkezéseket.
Az alkotmányjogászok által felállított harmadik kategóriába azok a rendelkezések kerültek, amelyek az európai sztenderdekkel összefüggésben támadhatónak minősülnek. A kommunista bűnökkel foglalkozó rendelkezések nagy része a szakértők véleménye szerint nem vet fel aggályokat, sőt egy ilyen történelmi hátterű ország esetében méltányolandónak tekinthetők. Emellett azonban megjegyzik, hogy szokatlan, „lenyűgöző méretű” a korábbi rendszerrel foglalkozó normaanyag, továbbá problémás az elévült bűnök el nem évülésének kimondása, valamint az a rendelkezés, hogy a kommunista rendszer hatalombirtokosai a működésükkel összefüggésben tett tényállításokat feltétel nélkül tűrni kötelesek.
A véleménynyilvánítással összefüggésben az alkotmányjogász szakértők azt kifogásolják, hogy az alkotmányszöveg által használt magyar nemzet fogalom nem elég világos, ezért törvényi szinten „szigorúan pontosítani szükséges”, hogy mi a szükségességi alapja a korlátozásnak.
