Az alkotmánymódosítás összhangban van az európai normákkal

A Külügyminisztérium nyilvánosságra hozta azt az elemzést, amely az alaptörvény negyedik módosításának valamennyi pontját vizsgálat alá veszi.

Az elemzés egyértelműen megmutatja, hogy az alkotmánymódosítás összhangban van az európai alkotmányossági sztenderdekkel, és jogi szempontból túlzóak voltak azok az állítások, amelyek a demokrácia és a hatalommegosztás végéről beszéltek Magyarországon.

A Külügyminisztérium által felkért alkotmányjogász szakértők a negyedik alaptörvény-módosítás elemeit témakörök szerint csoportosították, és a tizenhét témakört három kategóriába osztották. Az alkotmányjogászok véleménye szerint a témakörök többsége – nyolc – az értelmezési irányok bármelyikének figyelembevételével egyértelműen összeegyeztethető az általuk figyelembe vett európai sztenderdekkel. Hat témakör esetében a szakértők úgy nyilatkoztak, hogy meghatározott értelmezési irányokat követve szintén összeegyeztethetők az európai normákkal. A szakértők három témakör esetében jelezték, hogy a benne foglalt rendelkezések az európai sztenderdekkel összefüggésben aggályosak lehetnek.

Az elemzés azzal a mértékadó hazai szakértői véleményekkel egyező megállapítással indít, hogy tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság csupán formai okokból semmisítette meg az Átmeneti rendelkezések elnevezésű dokumentumot, a benne foglalt rendelkezések átemelése az alaptörvénybe önmagában nem vethet fel alkotmányossági aggályokat.

A házasság fogalmával kapcsolatban kiemelik, hogy nincs olyan európai kötelezettség, amely előírná azt, hogy a házasságot azonos nemű párok között is lehetővé kell tenni.

A módosítások Alkotmánybíróság általi felülvizsgálhatóságával kapcsolatban az alkotmányjogászok megjegyzik, hogy „összehasonlító jogi szempontból világosan kitűnik, hogy az alkotmánymódosítások tartalmának vizsgálata korántsem része a közös európai alkotmányos örökségnek”. Így a tartalmi felülvizsgálhatóság lehetőségét elvben kizáró szabállyal összefüggésben fel sem merülhet az európai normák megsértésének gyanúja.

Az egyházakra vonatkozó elismerési rend alkotmányos alapjaival kapcsolatban azt rögzítik, hogy egyaránt létezik példa a parlament általi elismerésre és arra, hogy a jogorvoslati rendszer végső szintjének maga az Alkotmánybíróság minősül – amilyen az új magyar megoldás is.

A politikai reklámok Európai Bizottság által kifogásolt korlátozásával összefüggésben a szakértők arra hivatkoznak, hogy a magyarhoz rendkívül hasonló szabályozás található több európai országban, és ezek a példák mind kiállták a nemzetközi fórumok, és különösen az Emberi Jogok Európai Bíróságának próbáit.

A felsőoktatási intézmények autonómiájának vizsgálata során arra világítanak rá az elemzésben, hogy ha az intézmények szakmai autonómiája nem szenved csorbát – ezt a magyar szabályozás képes garantálni –, akkor nem kritizálható az intézmények állam általi szigorúbb gazdálkodási felügyelete. A hallgatói szerződéssel kapcsolatban a szakértők véleménye szerint az államilag támogatott felsőoktatásban való részvétel meghatározott idejű hazai munkavállalásához kötése nem sérti a munkavállalás és a letelepedés szabadságát, valamint a szabad mozgás jogát.

Szintén sok vitát váltottak ki a hazai közvéleményben a hajléktalanság kezelésével kapcsolatos kérdések. A szakértők ezzel kapcsolatban elismerik az emberhez méltó lakhatás jogának biztosítását, és felhívják a figyelmet arra, hogy önmagukban az életvitelszerű közterületi tartózkodás visszaszorítását célzó normák sem ellentétesek az európai sztenderdekkel.

Az Alkotmánybíróságot ért változásokkal kapcsolatban a szakértők kifejtették, hogy nagy részüket kifejezetten pozitívnak tartják. A korábbi alkotmánybírósági döntések hatályon kívül helyezését firtató kritikákkal kapcsolatban a következőképpen foglalnak egyértelműen a rendelkezés mellett állást: „nehezen látjuk, hogy milyen jogi érvek szólnának egy olyan norma ellen, amely kifejezi azt a gondolatot, hogy egy új alkotmánynak a korábbival szemben kell érvényesülnie”.

A véleménynyilvánítás szabadságának új típusú értelmezésével kapcsolatban a szakértők úgy látják, hogy amennyiben az egyes megnevezett alapjogok – például az emberi méltóság – védelme érdekében szükséges, akkor európai összehasonlításban nem kifogásolható a véleménynyilvánítási szabadság körének szűkebb meghatározása.

Végezetül az Országos Bírósági Hivatal ügyáthelyezési hatásköréről úgy nyilatkoznak a külföldi szakértők, hogy az intézkedéssel elérni kívánt cél szorosan összefügg az Emberi Jogok Európai Egyezményében meghatározott ügyek ésszerű elbírálásához fűződő joggal, és ha megfelelő, törvényi szintű, objektív garanciákkal biztosítják a hatáskör gyakorlását, úgy az nem sért nemzetközi rendelkezéseket.

Az alkotmányjogászok által felállított harmadik kategóriába azok a rendelkezések kerültek, amelyek az európai sztenderdekkel összefüggésben támadhatónak minősülnek. A kommunista bűnökkel foglalkozó rendelkezések nagy része a szakértők véleménye szerint nem vet fel aggályokat, sőt egy ilyen történelmi hátterű ország esetében méltányolandónak tekinthetők. Emellett azonban megjegyzik, hogy szokatlan, „lenyűgöző méretű” a korábbi rendszerrel foglalkozó normaanyag, továbbá problémás az elévült bűnök el nem évülésének kimondása, valamint az a rendelkezés, hogy a kommunista rendszer hatalombirtokosai a működésükkel összefüggésben tett tényállításokat feltétel nélkül tűrni kötelesek.

A véleménynyilvánítással összefüggésben az alkotmányjogász szakértők azt kifogásolják, hogy az alkotmányszöveg által használt magyar nemzet fogalom nem elég világos, ezért törvényi szinten „szigorúan pontosítani szükséges”, hogy mi a szükségességi alapja a korlátozásnak.