És akkor Kollár Lajos vett egy nagy levegőt, és belefogott. A Kancsendzöngára indított hegymászó expedíció vezetője a hazai sajtókoordinátoron, Vincze Szabolcson keresztül már többször is beszámolt róla, hogyan tűnt el a hegycsúcs megmászását követően Erőss Zsolt és Kiss Péter, sőt nemrég hosszabb videointerjút is adott. A Liszt Ferenc repülőtér várójában, kamerák kereszttüzében állva persze minden más, a sokat látott hegymászónak is megcsillant egy könnycsepp a szemében. „Tíz évet húztunk le egymással, és nem eredménytelenül. Közben sajnos sokan elhagytak bennünket” – csuklott el a hangja. „Ha most Zsolt állna itt a helyemen, ő is ugyanezt mondaná: túl kell lépni a tragédián. Ez egy ilyen szakma.”
Amit már korábban is sejteni lehetett, a hazatérő vezető most megerősítette: a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat szinte biztosan megszakad a Kancsendzöngán. De nem azért, amit egyesek a háttérben feltételeznek. „A komoly tapasztalattal rendelkező Erőss Zsolt és Kiss Péter mellett egy rendkívül képzett dél-koreai mászó és a két legjobb serpa maradt fenn a hegyen. Hogy hosszúnak számít-e a 24 órás csúcstámadás? Természetesen igen, de voltak már jó páran, akik ilyen megpróbáltatás után is leértek az alaptáborba” – magyarázta Kollár Lajos. Hozzátette, Erőss Zsolttal a Kancsendzöngán egyetértettek abban, hogy ilyen jól szervezett expedíción még nem voltak. „Patikamérlegen ki volt számítva minden.”
Kollár hangsúlyozta, a tragédiának volt egy kevésbé ismert oka is, mégpedig a rendkívül kedvező időjárás. 8000 méter felett a hegymászóknak két igen komoly ellensége van: a viharos és a túlzottan napos idő. Erőssék az utóbbi miatt nem mentek fel a nyolcezer méter fölötti negyedik táborig, hanem majd ezer méterrel alacsonyabbról indították a csúcstámadást, ami emiatt túlságosan elhúzódott.
Bár a napokban elterjedt, hogy a serpák az expedíció végeztével lefotózták Kiss Péter holttestét, Kollár cáfolta ezt az információt. A fiatal mászóról úgy gondolják, hogy a végsőkig elcsigázva ereszkedett, és egy jégfolyosóban kicsúszott. Kissről már az expedíció előtt is köztudott volt, hogy elképesztően kitartó, de azt – mint Kollár is megjegyezte – senki sem gondolta volna, hogy vissza fog fordulni. Ereszkedés közben ugyanis alaposan lehagyta társát, de 7900 méter környékén gondolt egyet, és elkezdett visszafelé mászni. Nem sokkal később már masszírozta a teljesen kimerült Erőss Zsoltot, aki a segítség hatására folytatni tudta az ereszkedést. Kiss ezt követően tűnt el.
„Ilyet nem lehet megcsinálni. Egy 24 órás csúcstámadást követően egyszerűen képtelenség a lefelé út közben újra felfelé mászni. Szinte hihetetlen, amit Peti tett, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy erre fizikailag képes lenne, és ezért korábban nem hívtuk fel egy nagyon fontos dologra a figyelmét. Odafönt, ilyen magasságban már mindenki kizárólag a saját életét menti. Ő nem így tett, nem tudta, hogy 8000 méter fölött már nem lehet emberségesnek lenni.” A Kissel együtt ereszkedő spanyol és olasz mászók is megerősítették Kollár szavait: mindannyian hitetlenkedve fogadták, hogy a gyöngyösi hegymászó visszafordul társáért. A hazatérő expedícióvezető elmondta, ha a visszafordulás előtt beszélni tudott volna rádión Kissel, biztosan lebeszélte volna a próbálkozásról.
Kollár Lajos fontosnak tartotta megjegyezni, hogy bár idehaza sokan botor módon túlzottan fiatalnak és tapasztalatlannak állították be az ötezer méter fölött még soha nem mászó Kisst, mindenki közül talán ő teljesített a legjobban a táborban. „El lehetett volna menni a Kancsendzönga előtt egy hétezresre egymillió forintért, de higgye el mindenki, Peti hátratett kézzel felfutott volna. Ha újra kellene választani, újra őt vinném magammal.” Hozzáfűzte, a megállapodás alapján ha hétezer méterig problémája lett volna, nem mászhatott volna tovább a Himalájában. Kollár Lajos abban egészen bizonyos volt, hogy ha Kiss Péter nem fordul vissza társa megmentése érdekében, le tud mászni a hegyről.
A csúcsról a magyarokkal együtt lefelé haladók egyébként egy másik érdekességre is felhívták a figyelmet. Kiss Péter és Erőss Zsolt hiába vitt magával vizet, feltűnően keveset ittak. Márpedig ilyen magasságban a vér borzasztóan besűrűsödik, a látás és az érzékelés tompul, a vízfogyasztás pedig enyhítheti ezeket a folyamatokat. Kollár leszögezte: mindketten elegendő folyadékot vittek magukkal, Erőss Zsolt pontosan ekkora adaggal készült a korábbi mászások alkalmával is. Éppen ezért is volt roppant furcsa, hogy a rutinos alpinista ilyen hirtelen legyengült a csúcstámadást követő két órán belül. „Erőss Zsoltnál ez elképesztően szokatlan” – vélte Kollár.
Ahogy az expedíciósorozat utolsó életben maradt elindítója fogalmazott, ezzel egy álom véget ért. A tizenkettedik nyolcezrest is meghódították a magyarok, de hazánkban jelenleg nem igazán van olyan képességű hegymászó, aki betölthetné az Erőssék után maradt űrt. Ahogy az expedícióvezető és a később portálunknak nyilatkozó Vincze Szabolcs sajtószóvivő is rögzítette: a monszun már napok óta tombol a hegyen, az alaptábort mostanra nagyjából egyméteres hóréteg fedi, a két magyar szelleme és teste így örökre a Kancsendzöngán marad.
A Kancsendzöngát meghódító, az ereszkedés közben eltűnt két magyar hegymászóra több százan emlékeztek szerda este, a Szemlő-hegyi-barlang fölötti dombon. A magaslaton egy jókora obeliszk áll, melyre tucatnyinál több nevet véstek már fel, ők a magyar hegymászó- és barlangászközösség jeles képviselői voltak.
Több ezren gyújtottak gyertyát a Kancsendzönga megmászása után eltűnt két magyar hegymászó, Erőss Zsolt és Kiss Péter emlékére szervezett kedd esti erdélyi megemlékezéseken.
Vincze Szabolcs, a Kancsendzönga meghódítására indított expedíció szóvivőjének péntek reggeli blogbejegyzése szerint Erőss Zsoltot és Kiss Pétert nem keresik tovább. Az expedíció tragédiával végződött. A Kancsendzöngán történt események összefoglalóját ide kattintva érheti el.
Erőss Zsolt halálát élete legnagyobb szenvedélye okozta, de úgy is lehetne fogalmazni, hogy igaz szerelme – a hegy – karjaiban adta át magát az örökkévalóságnak. Fent a Kancsendzöngán, távol az otthonától, hóban, fagyban, a végzetes sikerben. Az MNO a maga módján elbúcsúzott a magyar hegymászóktól. A két hegymászó emlékét meggyalázó bejegyzések témájában írt publicisztikát itt érheti el.
Tizenhárom esztendős korában hegymászásra adta a fejét Erőss Zsolt. Ahhoz, hogy főállásban tegye azt, amit a legjobban szeret, a világ tetejére kellett feljutnia – 34 évesen. A magyar sportoló életútját itt találja meg.
Erőss Zsolt az Elburztól a Kilimandzsárón át a pakisztáni és a nepáli csúcsokig bejárta a világ legszebb vidékeit. Az MNO több galériát is összeállított az általa és róla készített, lélegzetelállító fotókból.
