Közfoglalkoztatás: kapu a munka világába

A közmunkaprogram búcsút intett a baloldal átgondolatlan segélyezési politikájának.

A kormány új foglalkoztatási programja 2011 januárjától lépett életbe, annak az elvnek a jegyében, hogy segélyt csak az kaphat, aki nem munkaképes, vagy a munkavégzésben tartósan akadályoztatott. A közfoglalkoztatás keretében tisztességes, értékteremtő munkalehetőséget biztosítanak az érintetteknek, leszámolva a baloldal kudarcos politikájával, melynek eredményeként egész térségek tengődtek segélyen.

A program indítása előtt a munkaképes korú lakosság csaknem harmada nem dolgozott. Életerős, egészséges emberek ötvenkét címszó alatt juthattak szociális támogatáshoz úgy, hogy nem kellett munkát vállalniuk. Kovács Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár értékelése szerint a közmunka egy lépés a megoldás felé. Vannak ugyanis olyan hátrányos helyzetű térségek az országban, ahol még évekig semmilyen más piaci alapú munka nem lesz, csak a közmunka. Ezeken a helyeken tipikusan nagycsaládos, rossz lakhatási körülmények között élő, alacsony képzettségű emberek élnek.

Az elmúlt években több mint ötvenezer cigány honfitársunk végzett közmunkát, és közülük tízezernek ez volt életében az első munkahelye, ami nagyrészt egy örökölt szociális, családi helyzet következménye. A Gyurcsány–Bajnai-kormányok politikája következtében egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy nem látta a szüleit dolgozni. Ezzel alapvető képességek vesztek ki. A közmunka arra is kitűnően alkalmas, hogy ezeket az elvesztett képességeket segítsen visszaszerezni.

A közmunkát szoros együttműködésben szervezik az önkormányzatokkal és a helyi vállalkozásokkal, melyek támogatásban részesülnek. Már az első évben 250 ezer vett részt a programban. 22 százalékuk volt 50 év feletti, és 70 százalékuk napi nyolcórás munkaidőben dolgozott. 740 település vett részt a Startmunka mintaprogramban, 13 ezren kaptak mezőgazdasági, 2800-an pedig egyéb képzést. A kör az évek során tovább bővült, 2012-ben 270 ezer, 2013-ban 300 ezer embernek nyújtott munkát a közfoglalkoztatás.

Távolabbi cél, hogy ezeket az embereket visszavezessék a versenyszférába, ugyanakkor hosszú évek után a közmunka nyújtott tízezrek számára először lehetőséget a legalapvetőbb készségek elsajátítására. Sokan közülük magyarul sem a személyi adataikat, sem a nevüket nem tudták leírni, és szintén nagyon sokan vannak, akik alapvető szövegértési gondokkal küzdenek. Ahhoz, hogy ezeknek az embereknek a későbbiekben esélyük legyen a versenyszférában, ezeket a hiányosságokat orvosolni kell.

2013 decemberében százezer, közmunkát végző embert ültettek be az iskolapadba. A képzésre mindenki önként jelentkezett, és kérelmet nyújtott be a területileg illetékes munkaügyi kirendeltségre. Aki ezt megtette, az írásban kötelezettséget vállalt a tanfolyamon való részvételre és a végbizonyítvány megszerzéséhez szükséges feltételek teljesítésére. A téli képzések közel 5000 pedagógusnak adnak munkát, közülük 510 tanár korábban munkanélküli volt.

A baloldali ellenzéki pártok a kezdetektől támadják a kormány közfoglalkoztatási politikáját. Gyurcsány Ferenc néhány héttel ezelőtt úgy nyilvánult meg, hogy a közfoglalkoztatottak csupán a statisztikát javítják, munkájuk „nem ér semmit”, mert „támasztják a gereblyét, ücsörögnek”. A Bajnai Gordon vezette Együtt–PM Szövetség azt szajkózza, hogy a közmunkások „éhbérért” dolgoznak.

Emlékezetes, hogy az MSZP a közmunkások megalázott helyzetére hivatkozva az emberi jogok megsértéséről beszélt, és éhségmeneteket szervezett. Ezek élén olyan politikusok vonultak, mint Nyakó István, aki a 2002–2006-os parlamenti ciklusban 36 milliós költségtérítést vett fel a feleségével együtt, vagy Simon Gábor, akinek mára már közel 400 millió forint parkoltatásáért kell felelnie a hatóságok előtt.

A néha már uszításba hajló propagandába az Amerikai Népszava is bekapcsolódott, egyenesen azt állítva, hogy „minden tekintetben a Mussolini-féle fasizmus közmunkaprogramjának megfelelő programot indít az Orbán-kormány , aki nem talál 90 nap alatt állást, azt éhbérért közmunkára vezénylik, konténerekben szállásolják el, a nyugdíjból visszaparancsolt rendvédelmiek gumibottal felügyelik”. A lap vízióját a DK-s Szűcs Erika volt szociális és munkaügyi miniszter is osztotta. Szűcs még szocialista politikusként arról beszélt, hogy a kormány a közmunka helyett munkatáborokat akar, ahol „munkaszolgálatosok dolgoznak belügyi felügyelet alatt”.

Eközben 2014. január 1-jétől 2,4 százalékkal, 50 600 forintra emelkedett a nettó közfoglalkoztatási minimálbér. Akinek egy gyermeke van és közfoglalkoztatásban vesz részt, nettó 60 600 forintot keres. A kétgyerekesek 70 600 forinthoz jutnak, a három- vagy többgyermekesek több mint 76 ezer forintot kapnak kézhez.

A baloldali sirámok ellenére a közfoglalkoztatás az egyik legnépszerűbb foglalkoztatási forma, mára presztízzsé vált. A közmunkán részt vevők értékteremtő munkát végeznek, amit a társadalom is megbecsül. Mint azt Orbán Viktor miniszterelnök is elmondta: „Nem tudunk annyi közmunkát meghirdetni, mint amennyien jelentkeznek.” Szavai szerint a közmunkát nagyon meg kell becsülni, mert ez az a kapu, amelyen a munkanélküliségből a munka világába lehet átlépni. „Mindenki megérdemli, hogy munkából tartsa el a családját” – fogalmazott.

Ráadásul a közmunka nem egyedülálló jelenség a világban. A hollandoknál azoknak a munkanélkülieknek, akiknek lejárt az álláskeresési járadékuk, heti nyolc óra közmunkát, például utcaseprést kell vállalniuk azért, hogy megkapják a pénzt. Spanyolországban háromhavonta rendszeresen jelentkezni kell, ha foglalkoztathatóságukat segítő képzést ajánlanak a munkanélküliek számára, azon részt kell venniük, sőt adott esetben a kiközvetített köz- és közhasznú munkaprogramokban dolgozni is kell azért, hogy ellátást kaphassanak. Nagy-Britanniában is közmunkát kell teljesíteniük vagy kötelező átképzésen kell részt venniük a régóta munkát kereső embereknek, ha meg akarják tartani álláskeresési támogatásukat.