Nagy port kavart az előző hetekben ifjabb Lomnici Zoltán CÖF-szóvivő kijelentése, amely szerint Nigéria lakosságának több mint a 80 százaléka, legalább 100 millió ember AIDS-es. Nem számít, hogy a nigériai követség közleményében egyből cáfolta az állítást, és az sem, hogy más szerepel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikáiban – a riogatás hatásos, noha rejtély, hogy az adatok, amelyek elvileg Kásler Miklós onkológustól származnak, hogyan jöttek ki. Hitelesnek ugyanis a világon mindenütt a WHO adatait fogadják el, amely szerint a 186 milliós Nigériában 3,2 millió HIV-fertőzött él, ami azt jelenti, hogy a népesség 1,7 százaléka érintett. Persze ez is magas arány, de köze sincs a CÖF-szóvivő által emlegetett nagyságrendhez. Ráadásul ha mellétesszük az ukrán számokat – ahonnan gőzerővel csábítjuk a vendégmunkásokat, és ahol egy Kósa Lajoshoz közel álló cégnek százmilliókat fizetünk azért, hogy elősegítse magyarországi foglalkoztatásukat –, azonnal másképp fest a helyzet. Ugyanis a WHO-adatok szerint a 45 milliós országban 240 ezer HIV-fertőzött él, ami 0,5 százalékos arány. És ez esetben egy szomszédos államról beszélünk.
Rettegni ráadásul nem a főképp szexuális úton terjedő és ma már hatékonyan kezelhető HIV-fertőzéstől kell (a hatékony kezelés persze nem kisebbíti a problémát, de a képet mindenképp árnyalja), hanem attól a multirezisztens tbc-től, amely Ukrajnában tarol. Ennek baktériuma ellenáll az ismert antibiotikumoknak, az orvosok eddig nem tudtak megbirkózni vele. Az országban rossz az átoltottság is, így még a nem multirezisztens baktériumok is komoly veszélyt jelentenek. Nem véletlen, hogy Ukrajnában csak 2016-ban 29 ezer új tbc-esetet vagy -visszaesést regisztráltak (Nigériában 97 ezret, ami a népességszámra vetítve valamivel jobb arány az ukrajnainál). Magyarországon ugyanebben az évben 737 ilyen beteg volt, a népességszámhoz viszonyított különbség tehát nagyságrendi.
Úgy tűnik azonban, az ukrajnai fertőzöttség mértéke nem vet rossz fényt az onnan érkező munkaerőre, pedig a multirezisztens tbc-t hordozó emberek fogadására foglalkozás-egészségügyünk végképp nincs felkészülve. Egyszerűen nem léteznek olyan gyógyszerek – nemcsak nálunk, máshol sem –, amelyekkel a multirezisztens baktérium ellen hatékonyan védekezni lehetne. Ez pedig valóban komoly veszélyt jelent. A multirezisztens és az extrém multirezisztens tbc kezelésére még a kérdéses hatékonyságú gyógyszereket is csak egyéni jogosultság alapján lehet beszerezni, a kezelés költsége pedig az átlagos tbc-hez képest százszoros. Ráadásul a vendégmunkások, szemben a migránsokkal, nem menedékkérelmük elbírálásáig tartózkodnak Magyarországon, hanem a kivándorlások miatti munkaerőhiányt nézve garantáltan tartósan.
Ukrajnában a kanyaró is fertőz, mellette terjed a hepatitis A és C fertőzés is. Az orvosok már a múlt év végén kongatták a vészharangot, felhívva a figyelmet arra: az országban tizenöt éve nem volt ennyi hepatitis A fertőzés. Az Egészségügyi Világszervezet adataiból kiderül az is, hogy Ukrajna benne van abban a 28 országban, amely a vírusos májbetegség kiemelt gyakorisága miatt a vele kapcsolatos globális terhek 70 százalékáért felel. Az importmunkaerő miatt nagyra értékelt szomszédos állam mellett csak olyan országok vannak ebben a csoportban, mint Kína, Brazília, Uganda, Vietnám, Kambodzsa, Kolumbia, Etiópia, Grúzia, Kirgizisztán, Tanzánia vagy éppen Üzbegisztán.
