Hogy Benczúr Gyula és Mikszáth Kálmán barátsága mikor és hogyan kezdődött, nem tudni pontosan, de az biztos, hogy a kiváló festő és a nagyszerű író szeretett volna minél több időt együtt tölteni. Ennek reményében a Horpácson élő Mikszáth igyekezett megfelelő birtokot találni a településen Benczúrnak, aki e célból el is utazott a Nógrád megyei faluba. A kiszemelt ház megvétele végül meghiúsult, de egy évvel később, 1910-ben egy másik nógrádi faluban, Dolányon, ugyancsak Mikszáth ráhatására, Benczúr Gyula megvásárolt egy birtokot. A dolányi kastélyt a Wattay család építtette a XVIII. században, és később a Szontágh és az Ivánka családok tulajdonába került. Az utolsó tulajdonos – akitől Benczúr megvette a birtokot – gróf Pejácsevich Mikó volt. A földszintes, U alaprajzú, kontytetős kastélyban boltozott terek voltak, helyenként boltozati stukkóval, vállpárkánnyal és egy kályhahellyel. A kúria megvételével lehetőség nyílt arra, hogy a két férfi nyaranta is ápolja barátságát, ám Mikszáth 1910-ben meghalt, tehát amiért Benczúr megvette a birtokot, okafogyottá vált.
– Benczúr 1912 tavaszán kezdett beköltözni családjával a kúriába. Hogy az azt megelőző két évben felújítás zajlott-e vagy Mikszáth Kálmán halála miatt halogatta a költözést, nem tudni, de 1912 után a Benczúr család már ott töltötte a nyarakat. Dolány azért is lehetett szimpatikus Benczúrnak, mert családja felvidéki, felső-magyarországi, kassai család volt. Igaz, hogy Benczúr Nyíregyházán született, de pusztán azért, mert apja akkor ott dolgozott. Az otthona Kassa volt, oda is járt elemi iskolába, így az észak-magyarországi térség, Nógrád megye nem volt idegen tőle – mondta Bellák Gábor, a most megújuló kastély kurátora.
Mint felidézte, korábban a festő és családja Münchenben élt, rendszeresen Ambachban nyaralt, ahol öccse, Benczúr Béla tervei alapján építtetett házat 1885-ben. – Benczúr Gyula két okból hagyta el Ambachot. Egyfelől a nagy távolság miatt, másrészt mert felesége, Karolina Max 1890-ben meghalt, az ambachi ház pedig rá emlékeztette a festőt, aki egyedül maradt a négy gyermekkel – idézte fel a művészettörténész.
Nógrádi évek
1912-től tehát Benczúr Gyula és családja Dolányban töltötte a nyarakat. A festő a kúria közvetlen közelében lévő magtárat műteremmé alakította, falait megmagasította, valamint oldal- és felülvilágítós ablakkal látta el. Ebben a műteremben fejezte be Budapesten elkezdett híres arcképeit: a gróf Zichy Nándort, Ormódi Vilmost ábrázolót, és itt maradt befejezetlenül legutolsó műve, Weiss Manfréd arcképe is. Olyan művek láttak itt napvilágot, mint az Európa elrablása, az Orpheus és Euridike, a Krisztus az olajfák hegyén vagy a Farkassal küzdő kentaur.
– A művész 1920-ban, 76 évesen halt meg a dolányi kastélyban. Halála után a kúria megmaradt, a család használta nyaralónak, Benczúr lányai pedig egészen az 1940-es évekig panziót üzemeltettek a kastélyban. Napi ötszöri étkezést biztosítottak, rádiószoba, zongoraszoba is volt. A vendégekért a szécsényi vasútállomásra hajtott ki a ház kocsisa.
Dolányt 1927-ben nevezték át Benczúrfalvának, 1930-ban pedig Jánszky Béla építész tervei szerint elkészült a családi mauzóleum a helyi temetőben – mondta el Bellák Gábor.
A háború
Miként a kastély kurátora fogalmazott, a második világháború nem kerülte el Benczúrfalvát sem. A család hezitált, hol lennének nagyobb biztonságban, Budapesten vagy a nógrádi birtokon. Végül a főváros mellett döntöttek, így a benczúrfalvai ház üresen maradt, egészen 1946-ig. Amikor visszatérhettek a kúriába, a házat teljesen kifosztva találták, gyakorlatilag mindent elvittek, semmi nem maradt a Benczúr-hagyatékból. – Azt mondják, hogy az oroszok dúlták fel a kúriát, de ez nem biztos, hogy teljesen igaz – állította a létesítmény kurátora, aki szerint több jel is arra utal, hogy helyiek rámolták ki a festő házát. – Nem személyes okok miatt, hiszen a Benczúr család miatt nem volt semmi ellenérzés bennük, inkább az irigység állt a háttérben, hogy ha másnak van, nekem miért nincs – fogalmazott Bellák Gábor. Azt is elmondta: pár dolog került elő mindössze. – Jó húsz évvel ezelőtt egy Benczúr-festmény került a kezembe egy salgótarjáni fiatalembertől. Azt mesélte, a képet a nagymamájától kapta, akinek az egyik Benczúr lány, Ida ajándékozta a papa festményét. Utólag tudtam csak meg, hogy Benczúr Ida sosem adott csak úgy képeket.
A papa életművét nagy becsben tartották, képeket nem adtak el senkinek, nem is voltak rászorulva arra, hogy festményekkel fizessenek valakinek. Így jutottam arra, hogy a képet ellophatták a házból. A művek terén egyébként olyan komoly veszteség nem érte a családot, a kúriában készült festményeket sosem hagyták ott nyár után – tette hozzá a szakember.
Mindenesetre a kastély sorsa a háború után megpecsételődött, miután ezeket az épületeket nem volt szokás visszaadni a családoknak. – Ez volt a proletarizáció: elvenni attól, akinek van, odaadni azoknak, akiknek nincs, noha ezek az emberek az esetek többségében nem becsülték meg, amihez hozzájutottak. Az épület tönkrement. Volt itt téesziroda, mozi, iskola, kultúrház, mindenféle. A 2000-s évek elején, mikor első alkalommal látogattam el Benczúrfalvára, a kastély szánalmas állapotban volt. Penészgomba-fertőzés miatt az épület életveszélyes állapotban volt, bizonyos nyílásokat lefalaztak, másokat megnyitottak. Az eredeti arculatát elveszítette a kúria, a hatalmas kertet pedig felverte a gaz, a kis őrtornyok, melyek a birtokot szegélyezték, ledőltek.
Felújítás vagy lerombolás?
– Felmerült a kérdés, hogy mi legyen a kastéllyal. Benczúr Gyula kúriája tulajdonképpen a 2016-ban indult Nemzeti kastély- és várprogramnak köszönheti, hogy az örökségvédelem része lett – mondta Bellák Gábor. Mint fogalmazott, a kastélyprogram azzal a céllal jött létre, hogy a vidéki építészeti örökség ezen részét valamilyen formában megőrizzük, felújítsuk, használhatóvá tegyük, azaz hasznosítsuk. – Hogy van-e értelme? Tény, több száz milliós felújításról van szó, és ha egy kastélyt nem laknak, az az épület halála, de ha laknak benne, a fenntartás nagyon sokba kerül. Ne feledjük, hogy a kastélyokhoz tartozott egy birtok, személyzettel együtt, s egy földművelési termelési kultúra, ami ellátta a kastélyt. Ma nincs birtokháttér – sorolta a kurátor.
Hangsúlyozta: a kulturális befektetés jó befektetés, és aki nem tud kultúrában, nagy perspektívában gondolkodni, a kulturális befektetést pedig felesleges kiadásnak tartja, elfelejti, hogy ami egy nemzetgazdaságnak később jövedelmet hoz, az a turizmus és a vendéglátás.
– A turisták ugyanis nem vasútállomásokat akarnak megnézni, hanem műemlékeket, kastélyokat. Hadd mondjak egy példát: II. Lajos bajor király, aki az 1870–80-as években uralkodott, arról volt híres, hogy szinte államcsőd közeli állapotba vitte Bajorországot a „pazarló” kulturális beruházások miatt. Mindenki feleslegesnek tartotta, hogy kultúrára szórta a pénzt. De ma, amikor visszanézünk, azt látjuk, hogy II. Lajos költötte el legjobban a pénzt, mert ami ma Bajorországban érdekes, azok az általa építtetett kastélyok, operaházak. Tehát a kultúra az, ami mindig érdekli az embereket. Ettől érezzük többnek magunkat, és az utókor számára ez az örökségvédelem – érvelt Bellák Gábor.
Megújulás
A művészettörténész hangsúlyozta: ezt teszik Benczúrfalván, azért, hogy az épület megmaradjon, hogy legyen egy hely, ahol a legtöbbet lehet megtudni a festőről, és azért, mert Benczúr Gyula megérdemel ennyit. – Itt nem lesznek eredeti műtárgyak, festmények, mert ezek őrzése, megfelelő tartása és biztosítása nehézkes és drága. A kastély különböző termeinek tematikus arculata lesz. A művész életét reprodukciók, digitális alkalmazások, tájékoztató szövegek segítségével mutatjuk be. Benczúr korának legnagyobb portréfestője, az elit és az arisztokrácia megfestője volt. Andrássy, Károlyi grófokat, Tisza Kálmánt, Széll Kálmánt, nagy bankárokat örökített meg Goldberger Leótól kezdve Kornfeld Móricon keresztül Weisz Manfrédig. Nem beszélve Ferenc Józsefről és Erzsébet királynéról – sorolta Bellák Gábor, aki felidézte, hogy Mikszáth Kálmán azt mondta Benczúrról: a király többször volt őnála, mint ő a királynál.
– Ferenc József, amikor Magyarországon járt, mindig meglátogatta Benczúr Gyula műtermét, mert szeretett vele beszélgetni. Sok portrét csinált a királyról, és pár évvel Erzsébet királyné 1898-as meggyilkolása után a király megfestette Benczúrral a felesége portréit a királynéhoz közel állók számára.
Az a festmény tehát, amit a festő 1899-ben készített Erzsébet királynéról, és ma a Nemzeti Múzeumban van, már a halála után készült. Fotó alapján festette Benczúr, de a királynőt eredeti ruhájában ábrázolta, amit elhoztak a műtermébe. A király erre az alkotásra azt mondta, hogy a felesége legjobb, legszebb arcképe – mesélte a szakember.
A benczúri tradíció
Az év második felében megnyíló Benczúr-kúriában az arcképeken kívül bemutatnak pár történelmi festményt is, különféle érdekességekkel. Lesz szó a művész képzeletében élő világról, hiszen az 1890-es évektől több kitalált, mitológiai történetet is festett. – Lesz egy, a Benczúr lányoknak emléket állító kiállítás is, az apa művészete ugyanis elnyomta a lányokét. A fia orvosnak tanult, a három lány művész lett.
Elza és Olga iparművészek voltak, Ida pedig festőművész. Jobbára csendéleteket festett, mert az apja azt nem festett, és nyilván nem akarta, hogy vele hasonlítsák össze. A stílusa, a felfogása persze tükrözi azt a bizonyos benczúrosságot, de ő volt a benczúri tradíció utolsó képviselője, mohikánja – fogalmazott a kurátor.
Hozzátette: a régi ebédlőben kávézót alakítanak ki, olyan fényképekkel, amelyek a kastély utóéletét mutatják be. Mindezen túl olvasható lesz egy „Benczúr-ábécé”, amit maga Bellák Gábor készített. – Minden betűhöz hozzárendelek egy fogalmat, amely Benczúrra jellemző. Például az O betűnél az oroszok, mivel 1849-ben Kassán, a Benczúr-házban szállásolták el az oroszokat, és a négy-öt éves Gyula lerajzolta az egyik tisztet. Bízom abban, hogy ha valaki ezt az ábécét elolvassa, már kap egy képet a magyar történelmi festészet legnagyobb alakjáról.
Borítókép: A rekonstrukció még javában zajlik, hogy a nagyközönség előtt majd teljes szépségében jelenjen meg a történelmi értékű kúria és környezete. (Fotó: a szerző felvétele)
Kastélyriportok 
