Mede Márton a második áldozata a Reménytelen-szifonnak

A Reménytelen-szifon eddig még ismeretlen folytatását kutatta Mede Márton és mentőbúvártársa, amikor az elöl úszó Medét elsodorta egy iszapbetörés. Holttestét megtalálták, de eddig még nem sikerült felhozni a mélyből.

Hajdu János, a TEK mentést helyszínen koordináló főigazgatója ma reggel mondott el részleteket a Retro Rádióban. Az altábornagy ismertetése szerint 

Mede Márton a fel nem tárt területen belátható távolságokra cölöpöket vert le a búvárok mozgását biztosító kötélzet rögzítésére, mögötte úszott a mentőbúvártársa. Az utolsó cölöp leverésekor történt a tragédia. Ekkor már annyira szűk volt a szifon, hogy a mentőtárs csak Mede Márton után úszhatott. A szifon egy agyagos, iszapos részénél jártak és nagy mennyiségű iszap szakadt ki a barlangfalból, leszakítva Mede búvárfelszerelését.

A felkavarodott vízben ekkortól semmit sem látott a mentőbúvár, a biztosítókötél sem volt még kihúzva, ám a bajtárs mégis Mede után próbált úszni. Vakon, csak kézzel tapogatva próbált tájékozódni és megtalálni a társát. Néhány méteren belül megdöbbenve kellett tapasztalnia, hogy a szifon gyakorlatilag elzáródott. A levegője is fogytán volt, vissza kellett térnie a szifon bejáratához.

 

Huszonöt éve már meghalt egy búvár Jósvafőn

A Reménytelen-szifon nem véletlenül kapta a nevét, 25 éve már elragadott egy búváréletet. Erről így ír a Karszt és Barlang című szaklap 1997-es évkönyve.

„1997. július 9.-én szerdán a délutáni órákban Jósvafőn az MKBT nyári kutatótábora alatt a 24 éves 

Kominka Zoltán a Kossuth-barlang Reménytelen-szifonjában a merülésvezető által engedélyezett 9 méter mélyen lévő szűkület helyett az előző nap felfedezett — három szűkület által nehezített — 32 méteres mélységbe úszott, és ott légzőkészülékéből kifogyott a levegő. Ennek következtében fulladásos halál állt be.

Teste arccal a szifon kijárata felé volt, feltételezhetően végigúszta a két társa által már előző napon beúszott új járatszakaszt. Amikor a Kominkát biztosító búvár a szifon stégjénél észlelte, hogy nem látja társának fényét és a felszínre törő buborékokat, rögtön utána úszott. Amikor nem találta, és palackjában levegője fogytán volt, a felszínre úszott és a merülést segítőkkel együtt felszíni segítséget kért. 

A felszínről érkező segítség sem találta az iszaptól teljesen átláthatatlanná és zavarossá vált szifonban az elveszett kutatót.

Remélték, hogy Kominka Zoltán esetleg megúszta a szifon eddig nem ismert részét, és a túloldalon, egy levegős teremben várja megmentőit. Eközben befutott Budapestre a Barlangi Mentőszolgálathoz a riasztás. A BMSZ búvár barlangkutatók bevonásával, a készenléti rendőrség mikrobuszával megkülönböztető jelzés használatával, azonnal nagy létszámmal a helyszínre sietett. Július 9-én csütörtökön először a bajba jutott búvár egyik palackját, majd kézilámpáját találta meg. A szerencsétlenül járt búvár holttestét 11-én, pénteken, a mentés megkezdése után 43 órával sikerült megtalálni. Felszínre hozatalára az első kísérlet 12-én, szombaton történt, de a beállt hullamerevség miatt a test beszorult a szűkületbe, így többszöri próbálkozásra sem lehetett a felszínre vinni.” Végül 13-án vasárnap sikerült a holttestet a felszínre hozni.

A most szerencsétlenül járt kutatóbúvár testének felszínre hozatala ugyancsak napokba telhet. A videóból látható, hogy a már feltárt és biztosítókötéllel kiépített Reménytelen-szifonon való úszás normál körülmények között is milyen nehéz.