Mede Márton a második áldozata a Reménytelen-szifonnak

A Reménytelen-szifon eddig még ismeretlen folytatását kutatta Mede Márton és mentőbúvártársa, amikor az elöl úszó Medét elsodorta egy iszapbetörés. Holttestét megtalálták, de eddig még nem sikerült felhozni a mélyből.

A búvártragédia helyszíne, a Kossuth-barlang nagy része bár úgymond száraz lábbal bejárható, ám a barlang végpontjától, ahonnan már csak búvárfelszereléssel lehet továbbhaladni, már életveszélyes gyakorlatlan barlangászok számára.  

Mede Márton tűzoltó- és kutatóbúvár itt vesztette életét vasárnap.

A Kossuth-barlangban a búvárfelszerelés nélkül még járható utolsó részben, a Reménytelen-szifon bejáratától néhány méterre (Forrás: Aggteleki Nemzeti Park)

A Reménytelen-szifon

A Jósvafő község határában található Nagy-Tohonya-forrás barlangja a Kossuth-barlang, amelynek aktív patakos járatának bejárása nagyobb nehézségi fokozatú túra. Cseppkőképződményekben szegény főágában sziklákon mászva, kötélhídon, létrákon átkelve lehet elérni a végpontot, majd ugyanazon az úton visszatérve ér véget a barlangtúra, amely a Reménytelen-szifon taváig vezet.

A Kövek mesélnek szakportálon olvashatunk arról hogyan jutottak el a Kossuth-barlang felfedezésétől a búvárfelszerelés nélkül bejárható részének a végpontjáig, a Reménytelen-szifonig.

Magát a barlangot 1956-ban tárták fel, írja a szakportál, amikor is Jakucs László kezdeményezésére egy kb. 50 m hosszú mesterséges tárót hajtottak a forrás kivezetéséül szolgáló törmelékes zónán keresztül. „Ekkor azonban csak a hírhedt Reménytelen-szifon kezdetéig jutottak, a szifont beúszni nem sikerült. 

A Reménytelen-szifon bejáratánál kiépített pihenő (Fotó:Aggteleki Nemzeti Park)

A későbbi évtizedekben keserves és lassú munkával sikerült a szifon egy részét felfedezni (Plózeres végpont: 97,2 m-es szifonhossz és 33 m-es szifonmélység), amely kutatási lendületnek egy barlangi búvár 1997-es halálesete vetett véget (itt jegyeznénk meg, hogy a szifon vízzel kitöltött barlangjáratot jelent). 

Az igazi és szó szerinti áttörés csak 2009. november 13-án, pénteken következett be: ekkor sikerült az Amphora Búvár Klub barlangi búvárjainak (köztük Mede Mártonnak - a szerző) kiemelkedni a vízből a szifon túlsó oldalán. Az itt felfedezett termet Apáink-termének nevezték el, ahol egy nagyobb föld alatti tavat is találtak.

Itt azonban véget ért a történet, hisz egy újabb szifon vette kezdetét, amelyet mind a mai napig nem sikerült beúszni teljes egészében.” A jelenleg ismert szifonhossz 160 méter.

Ismeretlenben, reménytelenül

Az újabb szifonrész ismeretlen folytatását kutatta Mede Márton bajtársaival. Vasárnap az ismert végponttól mintegy 15 métert haladt előre és lefelé az ismeretlenbe. 

Hajdu János, a TEK mentést helyszínen koordináló főigazgatója ma reggel mondott el részleteket a Retro Rádióban. Az altábornagy ismertetése szerint 

Mede Márton a fel nem tárt területen belátható távolságokra cölöpöket vert le a búvárok mozgását biztosító kötélzet rögzítésére, mögötte úszott a mentőbúvártársa. Az utolsó cölöp leverésekor történt a tragédia. Ekkor már annyira szűk volt a szifon, hogy a mentőtárs csak Mede Márton után úszhatott. A szifon egy agyagos, iszapos részénél jártak és nagy mennyiségű iszap szakadt ki a barlangfalból, leszakítva Mede búvárfelszerelését.

A felkavarodott vízben ekkortól semmit sem látott a mentőbúvár, a biztosítókötél sem volt még kihúzva, ám a bajtárs mégis Mede után próbált úszni. Vakon, csak kézzel tapogatva próbált tájékozódni és megtalálni a társát. Néhány méteren belül megdöbbenve kellett tapasztalnia, hogy a szifon gyakorlatilag elzáródott. A levegője is fogytán volt, vissza kellett térnie a szifon bejáratához.

 

Huszonöt éve már meghalt egy búvár Jósvafőn

A Reménytelen-szifon nem véletlenül kapta a nevét, 25 éve már elragadott egy búváréletet. Erről így ír a Karszt és Barlang című szaklap 1997-es évkönyve.

„1997. július 9.-én szerdán a délutáni órákban Jósvafőn az MKBT nyári kutatótábora alatt a 24 éves 

Kominka Zoltán a Kossuth-barlang Reménytelen-szifonjában a merülésvezető által engedélyezett 9 méter mélyen lévő szűkület helyett az előző nap felfedezett — három szűkület által nehezített — 32 méteres mélységbe úszott, és ott légzőkészülékéből kifogyott a levegő. Ennek következtében fulladásos halál állt be.

Teste arccal a szifon kijárata felé volt, feltételezhetően végigúszta a két társa által már előző napon beúszott új járatszakaszt. Amikor a Kominkát biztosító búvár a szifon stégjénél észlelte, hogy nem látja társának fényét és a felszínre törő buborékokat, rögtön utána úszott. Amikor nem találta, és palackjában levegője fogytán volt, a felszínre úszott és a merülést segítőkkel együtt felszíni segítséget kért. 

A felszínről érkező segítség sem találta az iszaptól teljesen átláthatatlanná és zavarossá vált szifonban az elveszett kutatót.

Remélték, hogy Kominka Zoltán esetleg megúszta a szifon eddig nem ismert részét, és a túloldalon, egy levegős teremben várja megmentőit. Eközben befutott Budapestre a Barlangi Mentőszolgálathoz a riasztás. A BMSZ búvár barlangkutatók bevonásával, a készenléti rendőrség mikrobuszával megkülönböztető jelzés használatával, azonnal nagy létszámmal a helyszínre sietett. Július 9-én csütörtökön először a bajba jutott búvár egyik palackját, majd kézilámpáját találta meg. A szerencsétlenül járt búvár holttestét 11-én, pénteken, a mentés megkezdése után 43 órával sikerült megtalálni. Felszínre hozatalára az első kísérlet 12-én, szombaton történt, de a beállt hullamerevség miatt a test beszorult a szűkületbe, így többszöri próbálkozásra sem lehetett a felszínre vinni.” Végül 13-án vasárnap sikerült a holttestet a felszínre hozni.

A most szerencsétlenül járt kutatóbúvár testének felszínre hozatala ugyancsak napokba telhet. A videóból látható, hogy a már feltárt és biztosítókötéllel kiépített Reménytelen-szifonon való úszás normál körülmények között is milyen nehéz.