Az április 3-i országgyűlési választások óta egyre inkább megosztottságot mutat a baloldali pártvezetők összefogásról alkotott jövőképe. Gyurcsány Ferenc újra akarja tervezni a baloldali összefogást, míg a kisebb pártok inkább egymással vannak elfoglalva, és egymás kárára akarnak megerősödni, a Momentum pedig megpróbál felszabadulni a Demokratikus Koalíció befolyásától és Gyurcsány Ferenc személyétől is. A baloldali összefogáson belül minden bizonnyal konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy az érdekellentétek leküzdésére a legjobb megoldás egy – az összefogás szempontjából tét nélküli – verseny lehet, ahol fény derülhet a szivárványkoalíción belül fennálló valós erőviszonyokra.
Erre ideális lenne az EP-választás, amely ebből a szempontból a tavalyi baloldali előválasztáshoz lehetne hasonlítható.
Nemhiába nyilatkozott röviddel az országgyűlési választásokon elszenvedett vereséget követően Tordai Bence, a Párbeszéd frakcióvezetője úgy, hogy a 2024-es európai parlamenti választásokon külön listával kellene indulnia a baloldali pártoknak, mert „most adnunk kell egymásnak teret az útkeresésre”. Az EP-választások után a következő stációt az őszi önkormányzati voksolás jelentette volna, ahol a tavaszi eredmények és az erősorrend birtokában osztották volna szét a lapokat egymás között a baloldali pártok.
Pályatisztításról is szólt volna
Az országgyűlési választások előtti kampányban a baloldali pártok – hosszú évek után – történetük legszorosabb összefogását valósították meg. A hat párt azonban ez idő alatt is többfelé húzott, és – mint utóbb kiderült – olyan piszlicsáré kérdésekben is hosszasan vitatkozott egymással, mint hogy
a kampányanyagokon a közös logón lévő nyíl milyen szögben dőljön, és milyen színű legyen.
Az EP-választás remek alkalom lett volna arra, hogy megtisztuljon a pálya a baloldali formációk előtt, és kiderüljön, az ötszázalékos támogatottságot meghaladó Demokratikus Koalíción és a Momentumon kívül mely kis pártokkal kell és lehet számolni, ha – az önkormányzati választás előtt – újabb alkudozásra kerül a sor.
Újraszeletelnék a tortát
Ezeket a számításokat húzta keresztül, hogy Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője egy keddi háttérbeszélgetésen bejelentette: a jövőben egy időben tarthatják Magyarországon az EP- és az önkormányzati választásokat, amivel kilenc-tíz milliárd forintot lehet megtakarítani.
Mindezek után a szivárványkoalíció számára két lehetőség maradt.
Amennyiben az európai parlamenti szavazáson külön indulnak, úgy az önkormányzati választáson nehéz lesz elmagyarázni, hogy miért fognának össze egymással. Előbbi voksolás ugyanis versenyhelyzetet teremtene, ahol a pártok egymás kárára próbálnának erősödni, utóbbin pedig egységet, kormányzóképességet kellene felmutatni. Tovább bonyolítja a helyzetüket, hogy a baloldal pártjai lényegében ugyanazt az – egyre zsugorodó – tortát próbálják újraszeletelni, egymás rovására.
A baloldali szavazótáboron belüli „szavazatlopás”, mint politikai stratégia pedig ismételten a radikális kommunikáció formájában jelenne meg, ami az utóbbi években a börtönnel és újságírók eltiltásával való fenyegetésben csúcsosodott ki.
A DK minden bizonnyal felismerhette ezen stratégia előnyét, hiszen Gyurcsány Ferenc legutóbb eligazítást tartott önkormányzati politikusainak, amelynek a lényege az volt, hogy az Orbán-kormány törvénytelen, ő pedig teljes ellenállást és rendszerváltást hirdetett meg. Ha az EP-választásokon a külön indulás mellett döntenek baloldali politikusok, kérdéses, hogy előzetesen hogyan választják ki a jelölteket az önkormányzati választásoknál.
Így állnak jelenleg
Ha együtt indulnak a baloldali pártok mindkét voksoláson, minden bizonnyal előzetes megállapodások alapján osztanák szét egymás között a képviselői mandátumokat mind az EP-ben, mind pedig az önkormányzatokban. Ezt az aktuális közvélemény-kutatási adatokra támaszkodva tudnák megtenni.
Az összefogás egészének azonban feltételezhetően ez sem tenne jót, hiszen egymástól kellene elcsábítaniuk a szavazókat.
A törpepártokat pedig mégsem lehetne kihagyni az alkudozásból, hiszen egy-egy fontosabb önkormányzati pozíciónál még lehet zsarolási vagy alkupozíciójuk. A legfrissebb, májusi felmérések azt mutatják, hogy ma a DK a legnépszerűbb baloldali párt, nyolc-tíz százalékos támogatottsággal rendelkezik. Gyurcsány pártját szorosan követi a Momentum, hét százalék körüli támogatottsággal. Az azóta atomjaira hullott Jobbik akkor négy-öt, az MSZP két-négy százalékon állt. Az egymás szavazóit kölcsönösen mobilizáló két zöld párt – a Párbeszéd és az LMP – két-három százalékon álltak.
Bármilyen stratégiát is választanak majd a baloldali pártok az egy időben tartandó EP- és helyhatósági választásokra, az bizonyosan állítható, hogy Gyurcsány Ferenc és pártjának vezető szerepe a továbbiakban is megkérdőjelezhetetlen marad, csak az utána következők sorrendje és sorsa kérdéses.
