A vármegye jogi hungarikum

A tatárjárást, a török hódoltságot, valamint a bécsi birodalmi törekvéseket is túlélte a vármegyerendszer, amivel a szovjet típusú kommunista diktatúra végzett.

– A vármegye szinte egyidős a magyar államisággal. Oly sok minden elveszett az ezredév viszontagságai során: királyi tanács, nádor, kincstartó, személynök, vajda, tárnokmester stb. A vármegye viszont túlélt mindent, holott nem kisebb kihívások érték, mint a tatárdúlás, az évszázados török rabiga vagy az ismétlődő bécsi birodalmi törekvések. Végül aztán a szovjet típusú kommunista diktatúra végzett vele – olvasható a Kontra cikkében.

Mint írták, a vármegye létrehozása Géza fejedelem és Szent István királyunk keresztény államalapító tevékenységébe illeszkedett.

A portál kiemelte, hogy a sajátos, közjogias jellegű magyar államfelfogás alapvetően eltért a nyugati, magánjogias államfelfogástól, ahol a közhatalmat a középkorban „szétprivatizálták”, a közjogi méltóságokat, hivatalokat – magyarán közhatalmat – egy-egy család örökösen birtokolta, gyakorolta.

– A 12–13. század folyamán a nyugatias behatásnak köszönhetően Magyarországon is találunk erre törekvéseket, az Aranybulla-mozgalom azonban ennek még idejében világos megálljt parancsolt 

– tették hozzá.

Emellett a Kontra írása kiemelte, hogy a 13. században a királyi birtokadományok következtében megerősödött a nemesség részéről már felmerült igény – és ennek a század folyamán érvényt is tudott szerezni –, hogy saját ügyeiket maguk intézhessék, aminek következtében a királyi vármegye helyébe a nemesi vármegye lépett – olvasható.

A cikk emlékeztetett, hogy a király által kinevezett (fő)ispán kivételével a nemesi vármegye tisztikarát , az alispánt, a szolgabírókat, az esküdteket, a jegyzőt a vármegye nemesi közönsége (közgyűlése) választotta.

Az írás kitért arra is, hogy a 15–16. században hozott törvények szerint a tisztikar tagjait mindig az adott vármegyében birtokos, jómódú nemesek közül kellett választani, akiknek a vármegye közönsége előtt beiktatásukkor esküt is kellett tenniük arra, hogy a vármegye közönségének jogait megvédik. Ennek kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy a magyar alkotmányos berendezkedést, a rendi dualizmust a 16–17. századi uralkodói-kormányzati centralista, majd a 18–19. századi abszolutista törekvésekkel szemben sikerrel meg lehessen védelmezni.

– A vármegye tehát a magyar alkotmány(történet) olyan eleme, amely kezdetektől fogva – bár jelentős átalakuláson keresztülmenve –, egészen a II. világháborúig annak állandó tényezője volt – rögzítette a Kontra cikke, kiemelve, hogy a 13. századtól kibontakozó önkormányzatiság sajátosan magyar, az európai kultúrtörténetben is egyedülálló, természetes, évszázados organikus fejlődés eredménye.

Ezredéves érték. Valóságos jogi hungarikum

– húzták alá.

Ismert: Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője múlt héten nyújtotta be a parlamentnek az alaptörvény tizenegyedik módosítását, amely tartalmazza az ország területi tagozódására vonatkozó rendelkezések megváltoztatását is: a történelmi hagyományokra, a történeti alkotmányunk vívmányaira való tekintettel a megyék elnevezése vármegyékre változik.

Az indoklás szerint a magyar közigazgatás alapvető területi egységei az államalapítástól kezdődően egészen 1949-ig a vármegyék voltak. A vármegye szó használatát a korábbi magyar alkotmányos és államigazgatási rendszerrel teljesen szakítani kívánó diktatórikus kommunista rendszer szüntette meg, a kifejezés visszaállítása a mai magyar jogrendbe pedig biztosítja, hogy az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is tovább éljenek.

Megjegyzendő, hogy a baloldal már az alaptörvény-módosítás benyújtásának a pillanatától támadta, hogy újra megjelenhet a magyar jogrendben a vármegye elnevezés.

Borítókép: illusztráció