Lassan, de biztosan tűnik el az MSZP

Számos emblematikus arca hagyta már el az MSZP-t, Mesterházy Attila korántsem az első a sorban. Összegyűjtöttük, kik távoztak csak az elmúlt egy-két évben a pártból.

Budapest, 2017. január 20. Kunhalmi Ágnes, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) fõvárosi elnöke felszólal a metrófelújítás felgyorsítása érdekében tartott tüntetésen a Nyugati téren 2017. január 20-án. MTI Fotó: Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán

Mesterházy Attila korábbi elnök távozásával folytatódik az MSZP lassú, de biztos eljelentéktelenedése, lényegében pedig megszűnése.

Ismert: az egykori kormányzó pártot az elmúlt években számos emblematikus arca hagyta el, akik ráadásul nem Gyurcsány Ferenc pártjában keresték a jövőjüket, csupán elegük lett saját politikai közösségükből. 

Ilyen például Botka László, Szeged polgármestere, a párt egykori miniszterelnök-jelöltje, választmányi elnöke, aki 2019 októberében jelentette be kilépését, ami állítása szerint már évek óta érlelődött benne.

Bár Botka ekkor nem kívánt sárdobálásba kezdeni, korábban éles hangon bírálta az MSZP-t, mondván, „a politikai maffia behálózta a demokratikus ellenzéket, benne sajnos a saját pártomat is”.

Bárándy Gergely már a 2018-as választás előtt bejelentette, hogy azon nem kíván indulni, egyúttal lemond párttisztségeiről is. „Jelen helyzetben és a jelenlegi viszonyok között, ország­gyűlési képviselőként számomra vállalhatatlanná vált a folytatás” – indokolta döntését Bárándy. 

Nem sokkal előtte a szocialisták egykori pártigazgatója, Velez Árpád is közölte, hogy nem indul a választáson. Döntését azzal indokolta, hogy Molnár Gyula vezetése alatt az MSZP „a magyar baloldal vezető pártjából történelmi szemszögből nézve pillanatok alatt egy, a mások után kullogó, kedvetlen, motiválatlan, kiszolgáltatott politikai közösséggé” vált, ezt pedig „a politikai menetrend és stratégia hiánya okozta vagy a szándékosság”.

– A magyarázkodással, csúsztatásokkal, hazudozással teli tévészereplésekkel gyakorlatilag elkészült az az út, amely a párt végromlásához vezet – fogalmazott Velez Árpád.

A rendszerváltozás utáni egyik legmeghatározóbb MSZP-s politikus és szakszervezeti vezető, Szölőssi Istvánné 2019 decemberében lépett ki a pártból. 

Mint olyan, aki soha nem fogadta el sem a globális, sem a nemzeti kapitalizmusnak a társadalom nagyobbik részét kiszorító – neoliberális – politikáját, nemrég én is persona non grata lettem az MSZP-ben, ahonnan egy látszólag alapszabályi, a valóságban politikai indíttatású vita után kiléptem

– írta közösségi oldalán Szöllősiné. 

Nem sokkal később, 2020 januárjában Szanyi Tibor, a párt volt alelnöke és európai parlamenti képviselője is elhagyta a szocialistákat. Bár indoklásában elsősorban azt hangoztatta, hogy „nem tudta az MSZP-t rávenni a rendszerkritikus gondolkodásra”, Szanyi korábban sokkal súlyosabb kritikával illette egykori pártját. Mint 2019 júniusában közzétett nyílt levelében fogalmazott, „ma húsz-harminc emberből jó, ha egy (!) gondolja, hogy szükség lenne az MSZP-re. Anno velünk indult az »orrbefogásos« szavazás kultúrája. 

A nyilvánosság platformjain döntően a belső mutyijainkkal, külső alkudozásainkkal jelenünk meg, mások pedig leginkább korrupt bandának emlegetnek minket, ahol a vezetők a tagság vállát taposva huzakodnak az egyre kevesebb koncon. Hozzánk belépőkről alig hallunk, kilépőkről, elsétálókról és sajnos elmentekről annál többet.

Szanyi ekkor úgy összegzett: „Ez így nem párt! Ez így csak egy degenerálódó belterjes klub, ahol a politikai témakészlet elapadt, s jobbára az itt-ott fellelhető apróbb krajcárok után kapirgálunk.”

Legutóbb pedig Ujhelyi István, a szocialisták EP-képviselője jelentette be, hogy több évtizednyi tagság után távozik a szocialista pártból, megfogalmazása szerint „a mai MSZP mechanizmusaitól, szem­ellenzős jövőtlenségétől” köszön el. 

Hangoztatta: az elmúlt években nemegyszer próbálta felrázni a közösségét, amivel viszont a párt vezetőinek érdekét sértette, így be kellett látnia, hogy nem tudja áttörni a „belső megkövesedés falát”.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Balogh Zoltán)