Valerie Huber a CPAC Hungaryn: Magyarország mérce a családpolitikában

Amikor európai országok képviselőivel beszélek, mind mérceként hivatkoznak a magyar családpolitikára. De Amerikában is egyre kíváncsibbak az eredményeikre — mondta lapunknak Valerie Huber, a Trump-kormány korábbi fejlesztéspolitikai illetékese a CPAC Hungary csütörtöki nyitónapján.

Valerie Huber CPAC Fotó: Havran Zoltán

– Tavaly is itt járt már, az akkori első CPAC Hungary vendégeként. Milyennek találja most a nyitónap hangulatát?     

– A saját környezetemben lévő amerikaiakból ítélve azt tudom mondani, sokkal nagyobb érdeklődéssel kísérik a CPAC Hungaryt, mint korábban, és sokkal többen el is jöttek ma. Ez a rendezvény kiváló katalizátora a magyarországi folyamatoknak, de hat évvel ezelőttre tenném annak időpontját, amikor konzervatív amerikaiak és konzervatív magyarok elkezdtünk közösen dolgozni és gondolkodni. Most ennek a gyümölcsét arathatjuk le. 

– Ön a Nők Egészségéért Intézet elnök-vezérigazgatója Washingtonban, a Trump-kormány egykori illetékese, egyben pedig az abortuszellenes és családpárti genfi konszenzus-nyilatkozat fő kezdeményezője. Ez utóbbinak több tucat ország — köztük Magyarország – az aláírója, de a Biden-kormány kilépett belőle az Egyesült Államok nevében. Hogyan fogadták ezt a lépést? 

– Még le sem nyugodott a nap Joe Biden beiktatásakor, már leszedték ezt a nyilatkozatot az amerikai internetes kormányzati felületekről. Ezt semmilyen más politikai kérdésben nem tették meg ilyen gyorsan. Nyilvánvalóan máshol vannak az ideológiai prioritásaik. Pedig az lenne kívánatos, ha minden ország csatlakozna ehhez: a nők és lányok egészségének előmozdításáról, az emberi élet méltóságáról van végül is szó benne. Továbbá a családot helyezzük a középpontba, mint a társadalom alappillérét, valamint a szuverenitást. Nem világos, hogy miért kell ideológiai okokból a civilizációnk alapjait száműzni az amerikai politikából.

Sajnos a baloldal részéről nemcsak Amerikában, de úgy látom, az Európai Unión belül sem mutatkozik igény a józan észre épülő párbeszédre.

Amikor a Trump-kormány idején külföldi országok képviselőivel tárgyaltam erről, az elzárkózókat mind ideológiai megfontolások vezették. Ez nagyon sajnálatos.

 – Most viszont Magyarország működteti a genfi nyilatkozat titkárságát. Milyennek látja a tevékenységüket? 

– Nagyon optimistán szemlélem. Ez az első utam önöknél azóta, hogy átvették ezt a tevékenységet. Régóta ismerem a magyar családpolitikát, Novák Katalin köztársasági elnököt még államtitkár korából ismerem. Amikor más, hasonlóan gondolkodó európai országok képviselőivel beszélek, mind mérceként hivatkoznak a magyar családpolitikára. 

De Amerikában is egyre kíváncsibbak az eredményeikre már csak demográfiai szempontból is. Nálunk nem éppen optimális a termékenységi ráta és a demográfiai mutatók sem, még a bevándorlást beszámítva sem.

Fotó: Havran Zoltán

– Miért osztja meg az amerikaiakat annyira az abortusz?

– Talán a történelmünk miatt. De azt hangsúlyozom, hogy a külügyekben egyáltalán nem helyes más országokra rákényszeríteni a saját abortuszpolitikánkat, hanem minden országnak szuverén joga, hogy kialakítsa a saját álláspontját. Nem helyes például fenyegető módon elvárásokat támasztani egyes országokkal szemben a nemzetközi segélyezésükért cserébe. Amikor a Trump-kormány nevében az Európai Unióval tárgyaltam, azt hangsúlyoztam: hagyjuk ki az abortusz kérdését a nemzetközi fejlesztéspolitikából, és összpontosítsunk arra, milyen segítséget tudunk — egyébként preventív módon és nem túl drágán — nyújtani a nőknek szerte a világon. De Európa egyáltalán nem volt nyitott a kompromisszumra, ami szégyenletes.

– Mit vár a 2024-es amerikai elnökválasztástól?

– Fogalmam sincs, mi lesz a kimenetele. Csak remélni tudom, hogy az amerikai közvélemény belefáradt a jelenlegi kormány szélsőséges politikájába, és abba, hogy mindent át- és túlideológizálnak. Országunk jövője érdekében remélem tehát, újra konzervatív elnököt választunk majd, de nem is elsősorban a személy az érdekes, hogy pontosan kit.

Borítókép: Valerie Huber a CPAC Hungaryn (Fotó: Havran Zoltán)