Milyen is lenne, ha mindig karácsony lenne, ha az ember azt tehetné, amit a szíve diktál! Lám, az a kéz, amely szuronyt márt a másikba, tud kenyeret is szelni, fényképalbumot lapozni. Ha őrajta múlna, messzire dobná a fegyvert, de az életét is kockára tenné a fényképalbumért.
Szeretetre születettünk. Ilyen egyszerű.

Ez akkor is igaz, ha most a feje tetejére állt a földgolyó, megháborodott a világ, s a szeretetet minduntalan félretaszítja a véres háborúság. Lőnek, ölnek, megbékélésre alig van remény. Nemcsak az embert, a puszta emberséget is gyilkolják.

Jöjj, áldott, hólepte karácsony, hozd ki belőlünk azt a mélyre süppedt jót! Minél dermesztőbb, minél fehérebb leszel, annál szorosabb lesz az ölelésünk. Pázmány Péter óta tudjuk: „Nemes, szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok-sok szeretet.”

Borítókép: Karácsonyi fegyverszünet (Forrás: Wikipédia)