Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A Kárpát medence vendéglátásának zászlóshajója Budapest, elsősége vitathatatlan, sőt, még trónkövetelők sem akadnak. Teljesen mindegy, hogy a fine dining felől közelítünk, a trendi street food egységeket veszük górcső alá, a tisztes fősodort vizsgáljuk, az etnikai konyhák színességét, a cukrászdák színvonalát vagy a csúcsminőséget kínáló sörbárok, borbárok, speciality kávézók számát. Ez természetes is, az okok elsősorban történelmiek, gazdaságpolitikaiak, illetve lélekszámból adódóak.
Második, mint már szó volt róla e rovatban, Pozsony, ugyanezen okokból.
A harmadik Kolozsvár, mely, ha nem is de jure, viszont de facto Erdély fővárosa s egyben a Kárpát medence negyedik legnépesebb városa a maga 286.598 lakosával. (A harmadik Újvidék 380.000 lakossal.)
A negyedik helyezett már nem egyértelmű. Szóba jöhet Újvidék, Temesvár, Brassó, Nagyszeben és Kassa. A Gault&Millau kalauzt alapul véve Újvidéké lenne e mezőnyben az elsőség, de a szerb kalauz tesztelői brutálisan felülpontoznak a román és magyar kollegákhoz képest. (A magyar Gault&Millau csak 2012 és 2017 között jelent meg, de az értékelt éttermek többsége ma is működik, s az öt kalauz híven dokumentálja fenti állításomat, a román kalauznak működik még a portálja és Facebook oldala, de új kötet 2019 óta nem jelent meg). Az egyébként korrekt Fish and Zelenis ottjártam idején, 2020 táján 12 pontos teljesítményt nyújtott a magyar „skála” szerint, felettébb valószínűtlen, hogy azóta 2,5 pontot fejlődött volna. 1 pont nagyjából egy nagyságrendet jelent. Ugyan ez áll a kb. 12.5 pontra taksálható, ugyanazon kézben levő Project 72-re, mely 15 pontot kapott.
Ha a magyar és a román Gault&Millau-t vesszük alapul akkor Brassó áll a negyedik helyen, ami megegyezik a magam tapasztalatával. Évről évre ellátogatva a Cenk alatt elterülő festői szépségű városba, nem győzünk csodálkozni, hogy mennyit színesedik egyetlen esztendő alatt a vendéglátás palettája.
Brassó átlag feletti sörözőivel eddig négy rézben foglalkoztam itt, itt, itt és itt. Körbejárva a központban, ismétlem, csak a központban, aktuálisnak tűnt a sorozat újabb darabjainak megírása.
A kontextusba illik a legutóbb bemutatott Old City Pub by Csíki Sör, de ezen kívül a listára kívánkozik még a Mustata de Bere (ejtsd: Musztácö dé béré), azaz a Sörbajusz márkasörözője, melyről egy mondat erejéig volt szó az új helyeket bemutató tavalyi írásomban, a Musik Cafe, a The Beer Corner, valamint a Rózsapiac tér éke, a gyönyörű belterű Am Rosenanger.
A szerző felvétele
Vegyük őket sorban! A „Mustata de Bere” nevű sörfőzde vonatkozásában már említettem a brassói sörtúra imént idézett első részében, hogy gyakran bele lehet futni hibás palackokba vagy hibás főzetekbe. Miután végigkóstoltam csapról mind a nyolc sörüket, ki merem jelenteni, hogy nem palackhibáról volt szó. Némiképp szomorúan írom ezt le, mert látszik a csapaton az igyekezet, beleértve az egység felszolgálóját is, aki tűrte a sörök kritikáját, sőt, meg is köszönte, látszott, hogy szívügye, hogy minél jobb minőséget nyújtsanak.
Hadd tegyem hozzá, hogy nem a sörök minősége feletti elégedetlenségemnek adtam hangot, hanem ő kérdezte láthatóan őszinte érdeklődéssel a véleményemet, s nem lett volna tisztességes eljárás azzal elintézni a választ, hogy a sörök rendben vannak. A magam szerény romántudásával igyekeztem elmagyarázni neki, hogy egy pils sörben nincs mit keresnie savanykás ízjegynek s ezzel a problémával valamit kezdeni kell.
Ez a savanyka egyébként több főzetben is megjelenik, s nem a ma igen népszerű sour irányzatra gondolok, hanem olyan stílusú sörökre, melyeknek véletlenül sem kell savanyúnak lenni.
A szerző felvétele
A nyolc kóstolt sör között több élvezetes tétel is akadt, egészében pedig jó szívvel ajánlom a helyet bárkinek, nemcsak a sörrajongóknak, hiszen csodás a beltér, kedves a kiszolgálás, barátságosak az árak s korrekt sörkorcsolyákat is adnak. Jómagam egy „sörfőző tálat” rendeltem rajta csípős és „csemege” sertéskolbásszal, sajt-krokettel, jalapenos mozzarella-krokettel, paprikás, valamint fokhagymás szósszal és mustárral.
A mártások lehettek volna meggyőzőbbek, a vegyes tálnak jó tett volna valami zöldség és/vagy salátaféle, de sör mellé elment így is.
A szerző felvétele
Kínálnak még zsíroskenyeret, hamburgert, pulled pork burgert, sertésoldalast, csirkemelles, zöldséges, rizses „pikáns” serpenyőt. (A „picant” román nyelven enyhén csípőset is jelent). A saját sörök mellett megtaláljuk a választékban hét bukaresti és további két brassói főzde néhány sörét palackban, illetve dobozban, összesen 22 főzetet. Nem feledkeznek meg a borivókról sem, a Beszterce-Naszód vármegyei Kiszsolnán működő 26 hektáros terroir-centrikus Crama Jelna mintegy 11 borát kínálják, melyek közül hármat poharaznak is. A töményitalok között is több figyelemre méltó tételt találunk.
A Kapu (jelenlegi román nevén Republicii) utca mellett Brassó legtöbb vendéglátóegységet integráló másik utcája az impériumváltás előtti nevét viselő Michael Weiss utca, itt működik a „The Beer Corner”, melynek kicsi a beltere, de nyáron tágas teraszt működtetnek a sétálóutcán s egy kapualjban.
A szerző felvétele
Csapon csak az Asahi tulajdonban levő Ursus alapsörét kínálják, valamint a bukaresti Zaganu kisüzem világosát, a vendégcsapon ottjártunk idején épp semmi nem volt. Palackban viszont öröm volt látni a Tiltott Csíki Sörmanufaktúra alapsörét és málnását, ami mellett kínálnak két főzetet a bodzavásári One Beer Later nevű főzdétől, ötféle sört a Zaganutól, hármat a Mustata de Bere-től.
A szerző felvétele
Érdekes, hogy a nagyipari multisöröket „helyi sörökként” kínálják, beleértve a Peronit, de még a Pilsner Urquell-t is, ami elvben csak Pilzenben főzhető. Az „import sörök” címszó alatt komoly márkák szerepelnek, három Krombacher, három Primator, két Erdinger és két Estrella. Kilenc boruk van a tágan értelmezett Erdély három magasan jegyzett pincészetéből, valamint egy Moldova Köztársaságbeli birtokról, ezek közül hármat mérnek ki pohárra. A töményitalok között is akadnak prémium tételek.
Az ételkínálat koncepciója hasonló a Mustata-éhoz, elsősorban csirke- és sertéshúsokat grilleznek és rántanak, adnak miccset és sült kolbászt, továbbá a fotókkal illusztrált étlapon bizalomgerjesztőnek tűnő desszerteket.
Ottjártunk idején már túl voltunk a „The Vibe” nevű remek étteremben elfogyasztott ebéden, amiről lesz még szó e hasábokon, így csak egy adag házi chips-szel körített ropogós bundájú csirkeszárnyat kértünk fokhagymamártással.
A szerző felvétele
Utóbbi készterméknek tűnt, de a szárnyak frissek voltak és szaftosak, a panír kifogástalan, a házi chips pedig a műfaj remeke, nem olajos, kellően ropogós. Egy részét becsomagoltattuk, roppanósságát még kihűlve is megőrizte. Jó lenne ezt a technológiát eltanulni, sokan próbálkoznak a mirelitáruk kikerülésével minőségi sült burgonyát készíteni, a legtöbbeknek beletörik a bicskája ebbe az első látásra nagyon egyszerűnek tűnő feladatba, amit itt kiválóan megoldottak.
Mindent egybevetve a sörrajongóknak jó szívvel ajánlható ez az egység is.
A Musik Caféről és az Am Rosenangerről a következő részben lesz szó.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
