Szüntelen kísérletezésben vannak, majdhogynem havonta jelentkeznek újabb és újabb, izgalmas, szinte kivétel nélkül csúcsminőségű főzetekkel. Belső-magyarországi viszonylatban a Brew Your Minddal és a Mad Scientisttel tudnám őket rokonítani. Előbbivel elsősorban a perfekcionizmusuk és a New England India Pale Ale irányzat iránti elkötelezettségük, utóbbival az inventivitás és permanens megújulás rokonítja őket. A Bereta és a Hop Hooligans iskolateremtő vállalkozások: minőségorientált mikrofőzdék haladnak a nyomukban, amelyek egyelőre bérfőzésben készítik söreiket, esetenként épp náluk, ilyen a OneTwo, az Owl, a Wicked Barrel vagy a Blackout.
A második vonalat azok a kiváló főzdék képviselik, amelyeknek sörei hibátlanok, magas minőségűek, viszont márkáik stabilak, a szortiment ritkán bővül. Ide tartozik a kolozsvári Hophead és a bukaresti Gound Zero.
Az általuk képviselt üzleti mintát követi, pár fokkal kevésbé átütő főzetekkel a nagyváradi Addictive brewing és a borsi Bers Nova, amelyeket a harmadik vonalba sorolnék. Ezek alapvetően jó söröket készítenek, de akadnak kevésbé meggyőző söreik is. Ide sorolnám a két bihari főzde mellett a kolozsvári Kutumát, a Bere a la Clujt, a Klausenburgert, a bukaresti Zaganut, a Clandestint és a Grivitát, a jászvásári Capra noastrát (A mi kecskénk), a zimándújfalusi Zimandot.
Végül vannak olyan főzdék is, amelyek iránykeresőknek nevezhetők, ezeknek sörei nem különösebben kiugrók, s a szortimentben mellélövések is akadnak. Ilyen a Sara, a Mustata de Bere vagy a Cibis. A felsorolás nyilván nem teljes, azokra a főzdékre vonatkozik, amelyeknek főzeteit alkalmam volt rendszeresen fogyasztani az utóbbi években.
Ebben az értelmezési keretben nem egyszerű elhelyezni a Tiltott Csíki Sörmanufaktúrát vagy a sajnos nemrég csődbement, Temesvár melletti Clinica de bere (Sörklinika) kisüzemeket, amelyek azt célozták meg, hogy hozzáférhető áron, az előbbieknél olcsóbban kínálják termékeiket. A Tiltott Csíki állja is a versenyt a nagyokkal, azoknál valamivel magasabb árat kér, de jobb minőséget, ötletesebb marketinget, továbbá életérzést nyújt az értékrendi azonosulás lehetősége mellett. A Harcos márkával rokonítható ez a sörcsalád, amit előbbi képvisel a pólók, melegítők világában, azt adja a Csíki a sörök között.
Az illetékesek hallgatásba burkolóznak, de tőlük független helyi forrásom szerint itt főzik az első részben említett legendás brassói sört, a Czellt, amely hasonló szintet képvisel.
Czell Frigyes és fiai Brassó meghatározó gazdasági szereplői volt az Osztrák–Magyar Monarchia, majd Trianon után a királyi Románia idején. Gyáraikat 1948-ban államosították. A Czell testvérek Brassóban a századforduló táján három impozáns bérpalotát is építtettek, amelyek ma is meghatározó tényezői a városképnek. A helyiek elsősorban a sörgyártás kapcsán emlegetik őket, ami nem csoda, a brassói és Brassó környéki gyáraik mellett sörgyáruk volt Bukarestben, Kolozsváron és Csíkszeredában, de foglalkoztak szeszkészítéssel, kereskedelemmel, bányászattal, olajfinomítással, cukorgyártással, gyapjúszövéssel is.
