A rendszerváltozás óta szinte minden országgyűlési választás előtt azt gondoljuk, hogy ennél már nem süllyedhet mélyebbre a balliberálisok kampánypolitizálása, de most egy egészen új korszak kezdődött el a gátlástalan politikai hazugságokban, a farizeus viselkedésben és szemfényvesztésben Magyar Péter és az általa vezetett Tisza Párt megjelenésével, illetve a hozzájuk egyfajta gerilla Mókus őrsként csatlakozó törpepártok túlélő akcióival.
Ezt a modern kori politikai erkölcstelenséget Plenter János közgazdászprofesszor valahogyan úgy fogalmazta meg egy tanulmányában, hogy a hatalomért folytatott ádáz vetélkedésben többé már nem az számít, hogy mi a valóság, hanem csupán az, hogy az adott párt vagy politikai csoportosulás képes-e sikeresen manipulálni a közvéleményt, s így megszerezni a hatalmat is. Tankönyvbe illő pontossággal hajtja végre ezt a programot a magyar balliberálisok új messiása: Magyar Péter gyakorlatilag ott tart, hogy akkor is hazudik, ha kérdez. A hazugságokat pedig később a közösségi médiában és a baráti sajtóban terjesztett álhírek manipuláló hatásának eredményeként már nehéz megcáfolni, hiszen addigra jócskán ráerősít a hívek által az interneten tovább hurcolt suttogó propaganda is. A hazugság szinte titokban, szájról szájra, bejegyzésről bejegyzésre, kommentről kommentre terjed, megállíthatatlanul.
A helyzet súlyosságát csak fokozza, hogy a Tisza elnöke egyébként is egy notórius hazudozó, miközben nyilvánvaló feladatokat és pénzügyi támogatást kap Brüsszelből, hogy végrehajtsa „a nagy manipulációt", vagyis a semmiből előbukkanva megpróbálja megbuktatni az Orbán-kormányt. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy az egyik európai parlamenti és fővárosi képviselője, Kollár Kinga örömét fejezte ki amiatt, hogy a magyaroknak nem érkeznek uniós támogatások, az életkörülményeink pedig romlanak, ami őket, vagyis a Tisza Pártot juttathatja majd hatalomra.
A főmanipulátor pedig addig is folyamatosan hazudik, mint a vízfolyás, legutóbb például azt a marhaságot kezdte el terjeszteni, hogy a kormányfő veje állampolgársághoz folyamodott egy arab országban, ahonnan nincs kiadatás. Ezzel pedig arra az általa elindított suttogó propagandára akart ráerősíteni, hogy a fideszesek rettegnek tőle, a szuperhőstől (The Man), aki majd börtönbe juttatja a szerinte Orbán Viktorhoz és a kormányához köthető embereket.
De voltak ennek a figurának sokkal ordasabb hazugságai is. Az egyik legsúlyosabb ilyen eset az volt, amikor is a Magyar Hangtól származó álhírt átvéve azt terjesztette, hogy titokban, a TEK biztosítása mellett (!) Budapesten landolt Bassár el-Aszad bukott szír diktátor, és ezzel az ország biztonságára nézve is komoly kockázatot okozott. A baloldali pártelnök hazudozott, és általánosító részigazságokat terjesztett többek között a kórházak, a gyermekvédelmi intézmények, a vasútállomások állapotáról is.
A Tisza elnökétől és újdonsült liberális oldalbordáitól azonban nem áll távol az uszítás sem. Magyar Péter például a szentatya halálának időszakát arra használta fel, hogy a temetési szertartáson megjelenő Orbán Viktort és feleségét gúnyolja, miközben önmagát római kávézgatós „sztárportréval” fényezte, a balliberális Barabás Richárdék pedig a papok cölibátusán élcelődtek Budapesten egy installációval.
Nem véletlen, hogy a fővárosi Fidesz ezek után egy etikai kódex bevezetését követeli a fővárosnál, hogy számon lehessen kérni, meg lehessen torolni az ilyen akciókat. A szándék fontos, élünk azonban a gyanúperrel, hogy ez a fent említett politikai haszonlesők esetében reménytelen. Az aljasságra programozott bábokat ugyanis csak ritkán zabolázza meg bármilyen büntetés.
