Ez történik az emberi testtel, amikor becsapódik a jeges Dunába

A testet azonnali hidegsokk éri – a kutató-mentők tárgyilagos tájékoztatást adtak a körülményekről.

illusztráció Fotó: Purger Tamás Forrás: MTI Fotószerkesztõség

Bár ezúttal nem vesz részt a dunai keresési műveletekben, a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat – HUNGO megosztott egy érdekfeszítő bejegyzést a közösségi oldalán a körülményekről általánosságban. 

Ezzel a céljuk, hogy segítsék a közvélemény tisztánlátását abban, miért jelent rendkívüli kihívást a folyóvízi kutatás ilyen környezeti feltételek mellett, ugyanis a napokban, feltehetően Egressy Mátyás eltűnésének ügyében rengeteg megkeresést kaptak, emiatt szakmai felelősségüknek érzik, hogy tárgyilagos tájékoztatást adjanak a körülményekről.

A bejegyzésben írnak a becsapódás fizikájáról és az élettani hatásairól is, amelyek nem túl szívderítő képet vázolnak az érdeklődő publikum avatatlan szemei elé. A jelenlegi alacsony vízállás miatt ugyanis a hidak pályaszintje és a vízfelszín közötti távolság meghaladja a 15–20 métert, ami azt jelenti, hogy ebben a magasságban a szabadesés ideje mindössze 1,5–1,7 másodperc, miközben a test irányíthatatlanul gyorsul fel nagyjából 60 km/h-s sebességre. Itt jön az igazán fájdalmas rész:

​A víz felületi feszültsége ilyen sebességnél »falként« viselkedik,

az érkező testet érő lassulási erő pedig olyan mértékű, amely képes a belső szerveket – májat, lépet – megrepeszteni, és szinte minden esetben azonnali eszméletvesztést okoz.

És ez még nem minden. A Duna vízhozama Budapestnél jelenleg körülbelül 1070 köbméter/másodperc, sebessége pedig 2–3 kilométer/óra, ami nagyjából 33–45 méter percenként. Ez azt jelenti, hogy a keresési terület percről percre nő. Órákkal az esemény után a keresett ember – feltételezhetően a víz alatt sodródva – már kilométerekre lehet a beesési ponttól.

Figyelembe kell venni azt is, hogy hideg van, és nem is akármilyen hideg, Magyarország évek óta nem látott ilyen kemény telet, mint a 2026-os. Ha a víz jelenleg mindössze 0,4–1 fokos, a testet azonnali hidegsokk éri, ami kontrollálhatatlan légzési reflexet vált ki. Az izmok percek alatt lehűlnek, ami a fizikai mozgásképtelenséghez – kihűléshez – és a szív leállásához vezet.

Mivel a folyó vize nem áttetsző, 20–30 centiméteres mélység alatt a felszínről már semmi nem látható. A tüdő vízzel való telítődése miatt a test általában a meder közelében sodródik, ami a technikai eszközök alkalmazását tovább nehezíti.

Összegzik is lényeget. Ez alapján a keresési műveletek hatékonysága nagyban függ az információszerzés gyorsaságától. Ugyanis, ha egy felvétel vagy tanúvallomás csak órákkal később válik elérhetővé, a folyó dinamikája miatt a kutatási terület mérete már több tíz kilométeres szakaszra duzzad, így az eltűnt felszínre emelkedése hetekig is eltarthat.

A bejegyzést tapintattal zárják. „Szervezetünk ezúton is kifejezi mély együttérzését az érintettek hozzátartozóival, és elismeri a helyszínen dolgozó társszervek áldozatos és szakszerű munkáját” – fogalmaz a a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat – HUNGO.