Még kölyökként került a sötét oldalra. Rákoskeresztúron előbb csak csibészkedtek barátaival, ám egyenes út vezetett a bűnbe. Bokszolni tanították a dörzsölt idősebbek, hogy meg tudja védeni magát. Amint úgy hozta a helyzet, szúrt is; amikor egy ellenérdekelt gengszter meg akarta rendszabályozni, Hódosi leütötte, majd gondolkodás nélkül combon szúrta a másikat. Akkor csak a jelen lévő kemény bűnöző barátja tudta megvédeni többedmagával a támadót. Ebből az esetből azt tanulta meg egy életre, hogy csak akkor lehet túlélni, ha van egy csapat melletted. Orosz és magyar társaival főleg játékgépes csalásokat követtek el. Kaszinókat védtek, és időnként manipulálták a gépeket, hogy valamelyik társuk ügyfélként beülve nyerjen néhány milliót. Az egyik ilyen stiklire rájött az üzlet tulajdonosa, követelte vissza a nyereményt, még az oroszok sem tudták meggyőzni. A Városligetben állt fel a két hadsereg – több száz ember – egymással szemben. Az oroszok kinyitották autójuk csomagtartóját, és megmutatták a sorozatlövő fegyvereiket. Ám ez sem tántorította volna el az összecsapástól az ellenfelet. Az oroszok vezére és a másik fél vezetője hirtelen rájöttek, hogy együtt ültek néhány évet. A vita vér nélkül megszűnt. Kidobóember is volt – portaszolgálatnak nevezik – tényleges rendőrökkel. Dolgozott például azzal a rendőrrel is, aki aztán Simon Tibor agyonverésének perében vádlott lett. Arabokkal is dolgozott. 16 éves korától 24 éves koráig tartott ez a nem kimondottan baráti társaságban töltött időszak. Soha nem bukott le, pedig egyszer az orosz barátait – egy kivétellel – a szomszédos utcából vitték el a kommandósok. Akkor összepakolta ő is a „sittkészletet”, váltás ruhát, tisztálkodószereket, s várta a kommandósokat, de nem jöttek érte. Aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott az élete. Egy rendőr portaszolgálatos társa ugyanis beajánlotta a budapesti FBI Akadémia testőrképzőjébe.